- A gazdaság mindenek felett – Kína ismét Németország első számú kereskedelmi partnere
- Bauer Bence: a németek még nem értik, hogy keményen dolgozniuk kellene az eddig megszokott jóléti szintért
- Drámaian romlott a németek biztonságérzete a közterületeken – különösen a nők aggódnak
- Lesújtóak az adatok a német autóipar helyzetéről – de a többi iparág sem büszkélkedhet
Szakértők szerint az autóipar válsága az acélipart is nagymértékben sújtja, mint ahogy az ázsiai, mindenekelőtt az alacsony költségű kínai versenytársak erős piaci jelenléte is. A legfrissebb adatok szerint a helyzet annyira súlyos, hogy több tízezer acélipari vállalati alkalmazott munkahelye forog kockán.
A rendkívüli csúcstalálkozóra a kancellár az acélipari konszernek, illetve az érintett tartományok képviselőt hívta meg hivatalába.
Német portálok idézték az egyik leghíresebb acélipari vállalat, a Thyssenkrupp Steel Europe vezérigazgatóját, aki konkrét megoldásokat sürgetett a csúcs előtt, mindenekelőtt azt, hogy a kormány magasabb vámokat vessen ki a Kínából származó acélimportra.
Az egyik fő „acélipari tartomány”, Alsó-Szászország miniszterelnöke ugyancsak állást foglalt amellett, hogy az európai termékeket részesítsék előnyben az ázsiaival szemben. Egyidejűleg biztosítékokat követelt a „zöld acélra” való megfizethető átállás támogatására.
Elemzők ezzel kapcsolatban utaltak arra, hogy a német acélipar hosszabb ideje szenved az olcsó, főleg ázsiai verseny miatt. Emellett
az amerikai elnök vámjai is megnehezítik az exportot.
Akárcsak az egy hónappal ezelőtti autóipari válságcsúcson, a mostanin is részt vett a kancellár mellett Lars Klingbeil pénzügyminiszter, valamint Katherina Reiche gazdasági és Bärbel Bas munkaügyi miniszter. Friedrich Merz a találkozó előtti nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy az ágazatnak nyújtandó támogatásra kívánnak összpontosítani.
„Legalább egy pontban széles körű egyetértés van a résztvevők között, mégpedig abban, hogy a cél a németországi acéltermelés hosszú távú fenntartása” – fogalmazott a kancellár. Ez vitathatatlan a koalíciós pártok között, és mind az ellenzék, mind a szakszervezetek, mind az ipar ezt követeli – tette hozzá.
A Német Acélipari Szövetség szerint körülbelül 80 ezren dolgoznak még a német acéliparban. A szervezet szerint gondoskodni kell arról is, hogy Németország – mint Európa első számú acéltermelője – továbbra is maga termelhessen acélt, legyen szó az építőipar, az autóipar vagy a védelmi ipar igényeinek kielégítéséről. Az acélimporttól való túlzott függőség ugyanis kockázatot jelentene a német gazdaságra.
Az IG Metall szakszervezet alelnöke szerint az ágazat válságban van, a nyomás óriási.
Ugyanakkor széles körű egyetértés van abban, hogy az acélipart Németországban tartsák. Az idézett szakszervezeti vezető, Jürgen Kerner szerint az okot a magas energiaárak, az alacsonyabb kereslet – egyebek között az autóiparban –, az olcsó, mindenekelőtt a kínai acélimport, az amerikai vámok, és a klímabarátabb acéltermelésre való nehéz, illetve költséges átállás jelentik. Mindez megviseli a német acélipart, ami miatt gyors eredményekre van szükség. Ellenkező esetben a német acélipar összeomlik – jelentette ki.
Értesülések szerint várható, hogy a késő esti órákra az előrelépés reményében megállapodás szülteik.