Most, hogy Miheil Kavelasvili személyében új elnöke lett Grúziának, Máthé Réka Zsuzsánna, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Európa Stratégia Kutatóintézetének tudományos munkatársa még több tüntetést vár.
"Egyre több köztisztviselő is mond le, illetve nem vállalja tovább a hivatását. Rendkívül forró helyzet alakult ki az országban" - fogalmazott a kutató az InfoRádióban.
Másik oldalról pedig egy alaposabb átgondolást kíván az új helyzet az EU részéről is, de Tbiliszi részéről is, hogy hogyan folytassák a kapcsolatot.
De azon túl, hogy futballista volt, vajon mit lehet tudni az új elnökről?
"Úgy mögötte, mint a Georgiai Állom párt mögött egy olyan georgiai vállalkozó áll, aki vagyonának nagy részét Oroszországban szerezte.
Tehát egyrészt, azok a tiltakozó hangok, amelyek azt mondják, hogy mind a Georgiai Álom, mind az újonnan megválasztott elnök oroszpárti, azok részben legitimálhatóak."
Ugyanakkor figyelembe kell azt is venni, hogy pontosan ez a párt volt az, amelyik az általa elfogadtatott új alkotmányba beíratta azt, hogy az ország csatlakozni fog valamikor az Európai Unióhoz.
"Amikor lehetőség adódott, élt a lehetőséggel, és nem az a párt volt az, amelyik felfüggesztette a csatlakozási folyamatokat, hanem az Európai Bizottság volt az, amelyik az első lépést megtette ebben az irányban egy átláthatósági törvény miatt" - hívta fel a figyelmet a szakértő.
Hogy a hatalmon lévő párt és a volt futballistaként megválasztott elnök milyen szinten kötődik Oroszországhoz, ez viszont szerinte bonyolult kérdés, de ez "abban a tétségben nem annyira meglepő".
A tüntetők egy része az új elnök képzettsége, alkalmassága terén is lát hiányosságokat, igaz ugyanakkor, hogy az új grúz alkotmányban a szerepe "súlytalan", szimbolikus, a hatalom igazából a miniszterelnök kezében van. Ez viszont szintén aggály a kormány és az elnök kritikusainál.
És bár egyes narratívákban az a kérdés, hogy "EU vagy Oroszország", ezt eldönteni sem ilyen egyszerű Máthé Réka Zsuzsánna szerint.
"Georgia esete nem hasonlítható mondjuk Ukrajna helyzetéhez. Már csak azért sem, mert 1992 óta Georgiának háromszor volt fegyveres konfliktusa közvetve vagy közvetlenül Oroszországgal. Ezekből a legutóbbi 2008-ban volt, és több mint 400 halottja volt a szűk 4 milliós lélekszámú Georgiának. Ha '92 óta háromszor is összecsaptak az orosz fegyveres erőkkel közvetve vagy közvetlenül, és mindig területi veszteség történt, több száz halott, több százezer menekült lett a vége, és Georgia gyakorlatilag soha nem nyert, akkor én nem látom ezt annyira egyszerűnek, hogy vagy Oroszországhoz, vagy az Európai Unióhoz tartozhat" - szögezte le a kutató, hozzátéve,
az ország hadereje összesen 30 ezer fő körüli, amivel NATO-tagság nélkül mit sem ér, és Oroszország soha nem fogadná el, hogy Grúzia NATO-tag legyen.
S mivel nem választhat Grúzia Oroszország és az EU között, úgy véli, az EU részéről "nagy hiba volt tárgyalni, és így kezelni a helyzetet, nem figyelembe venni annak ilyen törékeny voltát".