Egyelőre senki sem lát megoldást a kialakult helyzetre, azért sem, mert nem egy új ügyről van szó – mondta az InfoRádióban Marsai Viktor. Emlékeztetett, hogy Szomália északi területe, Szomáliföld 1991-ben mondta ki elszakadását a déli országrésztől, azóta a déli, hivatalosan elismert Szomáliában „káosz” van – dzsihadista csoportok, kalózok tevékenykednek –, az északi országrész viszont úgy-ahogy működik, több választást is levezényelt, van hadserege és közigazgatása is. "Mindezek ellenére a nemzetközi közösség számos okból nem ismeri el Szomáliföldet" – tette hozzá a szakértő.
Etiópia, mióta Eritrea elszakadt tőle 1993-ban, és elvesztette a tengeri kijáratát, többször is hangot adott annak, hogy tengeri kijáratra, egy újabb kereskedelmi korridorra van szüksége. A 120 milliós ország ugyanis jelenleg kizárólag az „aprócska” Dzsibuti államon keresztül tudja elérni a nemzetközi piacokat. „Itt húzódik egy vasúti és egy nagyobb szárazföldi útvonal, de ezek képtelenek ellátni az ország igényeit” – mondta a szakértő. Az etióp kormány évek óta keresi annak a lehetőségét, hogy miként lehetne új korridorokat, új kikötőket bevonni az ország ellátásába.
Az egyezménnyel Etiópia a nemzetközi jogban finoman szólva is kevésbé bevett módszereket használt, mert nemzetközi megállapodás között egy senki által el nem ismert, szakadár országrésszel. Továbbá kifejezte azon igényét, hogy nemcsak egy kereskedelmi korridort szeretne működtetni, amit bérel, hanem egy tengeri bázisra is igényt tart, egy 50 éves bérlet keretében a szomáliföldi partszakaszon, ami az említett időszakban kvázi etióp területként működne – magyarázta a Migrációkutató Intézet igazgatója.
„Ez az a pont, ami a szomáliai kormány, de más külső szereplők számára is vörös vonal,
hiszen akár Afrikát, akár a világ más térségeit nézzük, nem egy szokványos megoldás” – mondta a szakértő.
Szomáliföld elismerése – a hargeisai kormány anélkül nem megy bele a megállapodásba, ha Etiópia nem ismeri el (elsőként a világon) –, fontos precedenst teremtene, ami mind a nyugati, mind pedig a keleti szereplők számára elfogadhatatlan – tette hozzá az NKE oktatója.
Arra a kérdésre, hogy Etiópiának szándékában állhat-e a kereskedelmi egyezménnyel elindítani Szomáliföldet a nemzetközi elfogadások útján, illetve egyáltalán képes lehet-e erre, Marsai Viktor jelezte: 2016-ban a berberai kikötőben – ami nemcsak Szomáliföldnek, hanem a térségnek is „a nagy” kikötője – a DP World multinacionális logisztikai vállalat már egy óriási fejlesztés hajtott végre, amiben az etióp állam már 19 százalékos részesedést szerzett. Ez is egy nemzetközi egyezmény volt egy olyan szereplővel, akit senki nem ismer el hivatalosan.
„Tehát radar alatt már nagyon sok dolog történt.”
Szomáliföld például nem hivatalos konzulátust, nagykövetséget tart fönn Etiópiában, Szaúd-Arábia pedig – bár magát az országot nem, de – a szomáliföldi útlevelet elismeri beutazáskor.
A szakértő szavai alapján Etiópia voltaképp hegemón pozícióban van a térségben, már csak a méretét illetően is, hiszen 120 milliós lakossággal rendelkezik, míg Szomália déli, tehát a Mogadishu ellenőrzése alatt álló területének a lakossága nagyjából 11-12 millió fő. Vagyis annak, hogy Szomália katonai úton állítsa meg a megállapodást, érdemben nincs realitása. Különösen úgy, hogy egy dzsihadista felkelő csoport ellen vív már tizenöt éve háborút Mogadishu, amiben Etiópia egyébként segíti – mondta a szakértő, aki szerint így Etiópia minden gond nélkül meg tudta ezt lépni, annál is inkább, mert még csak egy szándéknyilatkozatról van szó, a megállapodás részleteit majd ezután fogják kidolgozni a felek.
Marsai Viktor végezetül arra is kitért, hogy amennyiben Etiópiának lesz kijárata az Ádeni-öbölre Szomáliföldön keresztül, az semmiféle hatással nem lesz a jemeni húszik kalóztámadásaira, mert az etióp kormány ugyan beígért egy haditengerészeti támaszpontot, ha minden a tervek szerint halad, ez akkor is évtizedes projekt lesz, tehát csak nagyon sokára tudna felmutatni eredményeket.