Aligha véletlen, hogy a német kormány most tűzte napirendre a Kínával való kapcsolatok főbb irányelveinek meghatározását. A hivatalos megfogalmazás szerint az Olaf Scholz kancellár vezette hárompárti koalíció új "Kína-stratégiát" kíván kidolgozni. Mindezzel megvárta a vilniusi NATO-csúcs állásfoglalását, amelyet Pekinngel kapcsolatban Jens Stoltenberg fogalmazott meg. A főtitkár az ázsiai óriást a szervezet együttműködő partnerei között említette, különös tekintettel a legsúlyosabb nemzetközi kihívásokra.
Nyílt titok, hogy az elmúlt hónapokban Németország Kína-politikájával kapcsolatban jelentős nézetkülönbségek voltak az Olaf Scholz kancellár vezette szociáldemokrata párt és a Zöldek Pártját képviselő külügyminiszter, Annalena Baerbock között. Míg Scholz mindenekelőtt a gazdasági együttműködés fontosságát hangsúlyozta, Baerbock szinte valamennyi nyilatkozatában a politikai értékek különbözőségét emelte ki.
Elemzők szerint a jövőt illetően bizonyos mértékben jelzés értékű volt, hogy ötéves szünet után júniusban felújították a korábban rendszeres kétoldalú kormánykonzultációkat. Ennek keretében pedig az is, hogy Scholz kínai partnere, Li Csiang miniszterelnök tavaly tavaszi beiktatása óta először látogatott külföldre, és épp Berlinbe.
Mindenesetre a külügyminiszter által képviselt értékalapú Kína-politika a két ország közötti gazdasági és kereskedelmi együttműködésre nem volt különösebb hatással.
A kínai cégek Németországot egyik legfőbb európai bázisuknak tekintették.
A kínai beruházások egyre nagyobb lendületet kaptak az elmúlt években Németországban, legyen szó akár a duisburgi vasúti hálózat, illetve az ottani kikötő bővítéséről, akár a hamburgi kikötő fejlesztésében való kínai állami részvételről, vagy a Huawei kínai telekommunikációs vállalat részvételéről a német 5G-hálózat kiépítésében.
Li Csiang látogatása keretében közös nyilatkozatok születtek a többi között az oktatás, a klímavédelem, az energiapolitika és a közlekedés terén való együttműködésről.
Az Ukrajna elleni orosz agresszió Peking számára ugyanakkor tabutéma volt, a Berlin által sürgetett kínai közvetítésről Li Csiang hallani sem akart.
Ilyen előzmények közepette dolgozza ki a berlini kormány a Kína-stratégiáját, egyensúlyra törekedve a gazdasági érdekek azonossága és a politikai elvek különbözősége között.
Az ARD közszolgálati televízió immár a kancellár és a külügyminiszter között is közeledés van annak megítélésében, hogy figyelembe kell venni a német gazdaság, ezen belül a német vállalatok érdekeit. Ugyanakkor abban a tekintetben is, hogy csökkenteni kell a "kockázatokat, illetve a függőségeket". Ez utóbbit hangsúlyozta a külügyminiszter Vilniusban a NATO-csúcs keretében elhangzott állásfoglalásban. Annalena Baerbock szerint Németország békében kíván élni a világ valamennyi országával, de – mint fogalmazott – nem lehet naiv.
A miniszter szerint az "egyoldalú függőségek" sebezhetővé tették országát.
Ezzel kimondatlanul a korábbi Merkel--kormány – mindenekelőtt az energiaellátás terén való – orosz függőségére utalt.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke néhány hónappal ezelőtt értékelte úgy, hogy Kínát az EU "partnernek, versenytársnak és rendszerszintű riválisnak" tekinti. A német kormány ezt az állásfoglalást szinte hivatalosan is magáévá tette, mint ahogy a bizottsági elnök azon kijelentését is, hogy a Kínával való együttműködés terén elengedhetetlen a "kockázatmentesítés".