Az EU-huszonhetek voltaképpen már szerdán összegyűltek a belga fővárosban, de ekkor még az EU és az ASEAN országcsoport közös csúcstalálkozójára. Uniós ügyekre ezúttal csak egy munkanapot szánt az Európai Tanács állandó elnöke.
Charles Michel a hét elején szétküldött meghívó levelében „stratégiai kérdések” megvitatását helyezte kilátásba, az európai energiaellátás kérdésétől Ukrajna jövőbeni támogatásának megvitatásán át újabb, Oroszország elleni intézkedések számba vételéig, valamint – nem utolsó sorban – a napokban tartott EU–nyugat-balkáni csúcs „folytatásaként” a régióval kapcsolatos további döntések meghozataláig, ami általános várakozások szerint egyebek között a bosznia-hercegovinai EU-tagjelöltség elfogadása lehet.
Szankciók kapcsán minden bizonnyal terítékre kerül majd az elsősorban a balti államok és Lengyelország által szorgalmazott
úgynevezett „kilencedik (Oroszország elleni) szankciós csomag”
kérdése, lévén erről előzőleg nagyköveti és miniszteri szinten egyaránt nem tudtak közös nevezőre jutni a tagországok, és megfigyelők szerint kérdéses, hogy állam- és kormányfői körben könnyebben megtalálják majd a közös nevezőt.
Hasonlóan megosztó kérdés a szintén részben (de nem feltétlen csak) az orosz érdekek ellen irányuló leendő gázársapka ügye is, amelyről a tagállami energiaügyi miniszterek újabb, rendkívüli ülésén sem sikerült a hét elején megállapodásra jutni, bár több résztvevő is úgy nyilatkozott az újabb sikertelen próbálkozás után, hogy „a 90 százalék már megvan”. A maradék tíz százalék tisztázáshoz jövő hétre ismét miniszteri ülést hívott össze a féléves cseh elnökség, „rásegítésként” pedig jó eséllyel az Európai Tanács ülésén is előjöhet a kérdés.
A „gázárplafon” ötletét amúgy szívósan szorgalmazza már hónapok óta több mint egy tucatnyi tagállam, míg mások hasonlóan következetesen igyekezték ezt hárítani. Sokáig inkább az utóbbiak táborát támogatta az európai bizottsági álláspont is, amely még ősszel csak úgy adta be a derekát egy vonatkozó javaslat beterjesztésére, hogy az abban foglalt feltételek az intézkedést pártolók szerint eleve lehetetlenné tennék tényleges alkalmazását.
A cseppfolyósított gáz (LNG) beszerzéséhez javasolt gázársapka az ezt támogató országok szerint olyan „dinamikus árplafonként” működne, amely valamivel mindig több a keresleti oldal átlagánál, de következetesen jóval alatta marad a többszörös árkülönbségeknek.
Az intézkedés bevallottan az amerikai LNG-importot is „keretek között” igyekezne tartani,
jelenlegi ugyanis az amerikai folyékony gáz az amerikai piacon érvényesített ár többszöröséért kerül Európában eladásra.
Az uniós miniszterek kedden hat órán át vitatkoztak a kérdésről, ám egyelőre továbbra is nyitva maradt annak eldöntése, hogy pontosan milyen küszöbszint felett aktiválódjon a „sapka” alkalmazása. Eredeti javaslatában a bizottság azt ajánlotta, hogy csak akkor folyamodjanak hozzá, ha az amszterdami gáztőzsdén a referenciaár két héten át kilowattóránként legalább 275 eurón vagy e felett áll, és ha ez az ár legalább 58 euróval meghaladja a cseppfolyós gáz világpiaci átlagárát.
Szakértők már ekkor úgy vélték, hogy ezek szinte soha be nem következő feltételek, ilyen helyzet például még a 2022. augusztusi gázárrekordok idején sem állt elő.
A kedden félbehagyott ülésen a lehetséges referenciaárat 160 és 220 euró/kilowattóra között vitatták, az eltérés maximális nagyságát pedig többnyire 35 euró körül volt kész elfogadni a többség.
Minderről azonban még részben gyakorlati, részben elvi vita folyik, a gázársapkát ellenzők – köztük Németország és Hollandia – ugyanis továbbra is tartanak attól, hogy egy ilyen rendszer veszélybe sodorhatja Európa gázellátását (ha például az eladók válaszul a jobban fizető ázsiai piacok felé irányítják inkább szállítmányaikat).
Kedden nem volt egyértelmű, hogy a kérdés előjön-e a csütörtöki EU-csúcson is, de ha igen, az sokak szerint a megosztó álláspontok politikai szintű reprodukálását is eredményezheti.
Hasonlóan akár össze is ugraszthatja a tagországok vezetőit, hogy
mi lehet az optimális válasz a megújuló energián alapuló autógyártást célzó amerikai állami támogatások tervbe vett rendszerére
– a Biden-féle „infláció csökkentését célzó” törvény elvben január elsején léphet életbe –, kezdve az európai szubvenciók hasonló rendszerének intézményesítésének híveivel, a mindebben kereskedelmi és protekcionista eszkaláció veszélyeit vélelmezők táboráig.
Várakozások szerint még leginkább közmegegyezés övezheti Bosznia-Hercegovina EU-tagjelölti státuszának – igaz, komoly előfeltételekkel körülbástyázott – deklarálását. A nyugat-balkáni ország tényleges tagsági „érettségét” ugyan több tagállamban is továbbra is kétségbe vonják (tipikusan kétkedő a holland vagy a skandináv álláspont), de az orosz–ukrán háború fényében a jelek szerint általánossá vált a vélemény, hogy az orosz befolyás balkáni erősödésének kivédésére ez a lépés most aligha megkerülhető.
Bosznia-Hercegovina amúgy 2016-ban jelentett be csatlakozási kérelmet, és az Európai Bizottság idén októberben tett formális ajánlást a jelöltstátusz megadására.