Talán éppen azért mostanra időzítették az amerikai házelnök asszony tajvani útját, mert a meglévők mellé még egy újabb feszültséggóc jobban megfelel az amerikai érdekeknek - kezdte helyzetértékelését a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, valamint a Külügyi és Külgazdasági Intézet munkatársa. Salát Gergely emlékeztetett rá, hogy az Egyesült Államokban közelednek a félidős választások, Kínában pedig küszöbön a kommunista párt tisztújítása. Ehhez még azt is hozzá kell tenni, hogy Ukrajnában a helyzet Washingtonnak kedvezőbben alakul, mint Peking számára.
A szakértő szerint Nancy Pelosi tajvani útja remek figyelemelterelés volt, hiszen a Biden-adminisztráció a gazdasági, társadalmi problémák megoldásában nem igazán sikeres, ezért aztán az amerikai elnöknek odahaza fel kell mutatnia valamilyen külpolitikai sikert, keménységet (lásd, milyen jól odapörköltünk a kínaiaknak). Bár maga Joe Biden finoman ugyan elhatárolódott Nancy Pelosi tajvani útjától, azért az esemény arra jó volt, hogy megmutassa, az elnök mennyire határozott és kemény a kínaiakkal.
Salát Gergely beszélt Kína reagálásáról is. Szerinte
nincs napirenden a fegyveres támadás Tajvan ellen, bár Peking soha nem zárta ki, hogy ha kell, katonai erővel fogja egyesíteni az országot.
A hivatalos retorika szerint a kínai vezetés mindent megtesz annak érdekében, hogy békés eszközökkel egyesítsék Tajvant Kínával. Pekingnek rengeteg eszköze van arra, hogy befolyásolja a tajvaniakat: a "korbács és mézes madzag politika" teljes repertoárját be tudják vetni, az információs háborútól a gazdasági szankciókig, gazdasági blokádig vagy ilyen ösztönzőkig széles a skála.
A külügyi szakértő felidézte: már volt olyan időszak, 2008-tól 2016-ig, amikor Peking felé kacsingató vezetése volt Tajvannak. Ebben az időszakban Kína nagy gesztusokat tett: szabadkereskedelmi megállapodások születtek és ekkor létesítettek közvetlen repülőjáratokat is a két régió között. Akkor a mézes madzag érvényesült, most viszont a korbács politikája. Ennek megfelelően a pekingi vezetés a nemzetközi nyomásgyakorlás széles repertoárját alkalmazhatja a Tajvan ellen - vélte Salát Gergely.
A beszélgetésben szó volt arról is, hogy mikor és főleg miért kezdődött az ellenségeskedés Kína, valamint az Egyesült Államok között. A külügyi szakértő úgy vélte, már Barack Obama elnöksége idején megkezdődött az Egyesült Államok szembefordulása Kínával. Nagyjából
addig élt ugyanis az amerikai politikai elitben az az illúzió, hogy a kínaiak is olyanok lesznek majd, mint a japánok, vagyis beleilleszkednek az Amerika dominálta világrendbe anélkül, hogy kihívói lennének Washingtonnak.
Salát Gergely szerint a 2008-as gazdasági válság, illetve az azt követő kínai felemelkedés, valamint a Nyugat megrendülő önbizalma vezetett az amerikai felismeréshez, miszerint Kína soha sem lesz egy új, hatalmas Japán. Sőt, éppen ellenkezőleg, Kínával komolyan számolni kell. Mi több, az elmúlt évszázadban még soha nem volt olyan komoly kihívója az USA-nak, mint most Kína - hangsúlyozta a szakértő. Így aztán már Obama elnöksége alatt elkezdték riválisként kezelni a kínaiakat. Aztán jött Donald Trump, aki már sokkal keményebben lépett fel Pekinggel szemben.
A külügyi kutató úgy látja, hogy lényegében a Biden-adminisztráció is ezt a kemény vonalat követi. Bár a stílus valamit finomodott, a korábban hozott kereskedelmi háborús intézkedéseket, büntetővámokat, technológiai blokádokat változatlanul fenntartja. "És Tajvan kérdésében is azt látjuk, hogy húzogatja a sárkány bajszát" - mondta Salát Gergely.
Arra is felhívta azonban a figyelmet, hogy a gazdaság sajátos logikájából adódóan
a kereskedelmi háború alatt még nőtt is az USA-ba irányuló kínai export.
Ugyanakkor már mindkét fővárosban azon gondolkodnak, hogy mi lenne, ha szétválasztanák a két ország gazdaságát? Bár ebből eddig még nem sok minden valósult meg, mindenesetre a "szétválasztás" a Kína elleni amerikai politika kulcsszava lett - mondta a szakember. Eddig csak a high-tech blokádot vezették be az amerikaiak, a kínaiak pedig a "kettős körforgás" elméletét kezdik megvalósítani. Ennek az a lényege, hogy az ország gazdaságát átállítsák a belső fogyasztásra, vagyis már ne az export és a külpiacok kiszolgálása, hanem a belső kereslet kielégítése mozgassa a kínai gazdaságot. Végső soron Pekingben egy olyan országot akarnak, amely elsősorban saját magának termel és az export-import csak másodlagos.
Salát Gergely beszélt arról is, hogy az ukrajnai háború milyen hatást gyakorolt a kínai-amerikai viszonyra. Mint mondta, az amerikaiak mindenkitől elvárják, hogy kövessék az ő szankciós politikájukat, ám a világ országainak a többsége nem csatlakozott az Oroszország elleni büntető intézkedésekhez.
Kína is már a háború első napjaiban közölte, hogy nem támogat semmilyen szankciós politikát,
mivel a büntető intézkedések ellenmondanak az ő külpolitikai hagyományaiknak. Persze az amerikaiak rögtön meg is vádolták őket, hogy akkor bizonyára az oroszokat segítik. Ez részben igaz is - közölte Salát Gergely -, hiszen Peking nem vágta el a Moszkvához fűződő gazdasági szálait. Ellenben azok a várakozások sem igazolódtak be, melyek szerint a kínaiak majd fegyverrel, hadianyaggal segítik az oroszokat, vagy elérhetővé teszik nekik a saját pénzügyi rendszerüket. Mi több, jó néhány kínai vállalat önként úgy döntött, hogy kivonul az orosz piacról, mert nem szeretne a nyugati szankciók hatálya alá kerülni. Így tett például a világ legnagyobb, távirányítású repülő eszközöket gyártó cége, a DJI is, amely nem forgalmazza drónjait se Oroszországban, se Ukrajnában - mondta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, valamint a Külügyi és Külgazdasági Intézet munkatársa.