Fóris György szerint ha nem lenne háború, Ukrajna valószínűleg továbbra is távolságtartást tapasztalna – jelentkezését illetően – az Európai Unió részéről, ahogyan arra korábban, például a narancsos forradalom idején is sor került, amikor szintén felmerült annak igénye a részükről, hogy szeretnének belépni az EU-ba, ehhez azonban nem kapták meg a brüsszeli „bátorítást”, helyette megszületett egy nagyon elmélyített társulási szerződés.
A szakértő hozzátette: Ukrajnában a piacgazdaságot alapvetően továbbra is az oligarchiák uralják, miközben komoly gondok mutatkoznak a közbiztonság, a szervezett bűnözés és a korrupció kapcsán is, vagyis számos, az Európai Unió számára nagyon is kifogásolható jelenség áll fenn, és ilyen alapon nem is feltétlenül tekintenék az országot automatikusan tagságra érettnek. Másfelől viszont a külső fenyegetés környezetében a befogadás, a csatlakozás kérdése egy fontos külpolitikai eszközként, reagálásként jelenik meg. Vagyis jelenleg nem az a mérlegelés legfőbb szempontja, hogy ha Ukrajna belépne az EU-ba, akkor mennyiben járulna hozzá, vagy gyengítené a közös kohéziót, hanem a befogadása révén tudják-e növelni a külső környezet biztonságát – magyarázta. Ilyen alapon végül, mint az látható, a háborús helyzetben lévő Ukrajna esetében megszületett a pozitív reagálás, ami példa nélküli az Európai Unió történetében.
Fóris György szerint viszont hiú ábránd más, tagságra éretlen országok részéről azt gondolni, hogy a jövőben az ő befogadási folyamatuk is csak úgy megkezdődhet, mondván hogy az ukránokkal is megtették. Vagyis
a mostani egy egyszeri és adott helyzetre alkalmazott reagálásnak tekintendő.
Hogy ezek után milyen megítélés alá eshet Európa, illetve az Európai Unió világpolitikai szinten, abban a szakértő szerint az lesz a meghatározó, hogy az orosz befolyásnövelés – egyes megítélések szerint birodalmi újjáépítés, mások szerint éppenhogy a visszaszorulás fegyveres úton történő megakasztása – folyamatában az unió, kéz a kézben a NATO-val, mennyire hatékonyan és eredményesen tud fellépni.
Ha fenti lépés nyomán konszolidálódik az ukrán helyzet, és „legfeljebb” Kelet-Ukrajna kerül orosz fennhatóság alá, de maga az ukrán államiság nem kerül veszélybe, viszont tartóssá válik a demokratikus átalakulás, és az ország beintegrálódik a nyugati rendszerekbe, azzal
az EU egy nagyon fontos ütközőzónát nyerne,
ha úgy tetszik, a nyugati életformát (katonailag is) támadó-veszélyeztető keleti támadásokkal szemben, amivel egyértelműen nagyobb világpolitikai jelenlétet és befolyásolást szerezne. Azzal együtt, hogy Ukrajna nagy problémát fog jelenteni Brüsszelnek, hiszen gazdaságilag egy nagyon elmaradott országról van szó, ami nem mellesleg a mai kelet-közép-európai országoknak szánt támogatások egy jelentős részét „megcsapolhatja” majd egy újabb költségvetési ciklusban – jegyezte meg a szakértő.