Egyre több vezető európai politikus támogatja az egységes uniós hadsereg létrehozását, és több megoldás is lehetséges; olyan, amelyben minden tagállam benne van, és olyan is, amelyben csak azok, akik ezt vállalják.
"A közös európai hadsereg terve nem új elképzelés, 1992 óta gondolkodik azon az Európai Unió, hogy létrehozzon közös biztonság- és védelempolitikát, tesz is érte" – fogalmazott Csiki Varga Tamás, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének tudományos munkatársa.
Szerinte az intézményi oldal már "nagyon is fejlett, különböző mechanizmusok vannak", a finanszírozás és a katonai erő generálása is rendben van, de van, ami hiányzik.
"Bár eltelt közel 30 év, de ez cselekvőképességgel nem párosul. Nem láttunk olyan válságkezelő műveletet, amelyet az Európai Unió tudott volna végrehajtani" – mondta a szakértő. Felhívta a figyelmet arra, hogy az EU peremén létező válságövezet "állandóan jeleket küld" az európai politikai vezetőknek, társadalmaknak, hogy valamit kellene tenni, nem csak hátradőlve ülni.
A közös európai hadsereg összeállítására szerinte két verzió van:
- EU-haderő közös finanszírozásból, közös döntéshozatallal
- ad hoc koalíció a potens – cselekvőképes és adott esetben tenni is akaró – államokból
Csiki Varga Tamás azt is aláhúzta,
nagyon drágák az európai harccsoportok,
ezért nem alkalmazták őket az utóbbi évtizedekben, a politikai akadályokon túlmenően.
"Ami a közép- vagy hosszú távú tervezést, az új eszközök beszerzését illeti, itt a NATO a jobb példa: van egy integrált tervezési rendszer, vannak különböző műveleti tervek, ezekből számolják vissza, hogy milyen katonai képességek kellenek hozzá, mennyibe kerül és milyen hiányok vannak, amelyeket meg kell finanszírozni vagy le kell fejleszteni. De vannak olyan eszközök, amelyeket csak közösen lehet finanszírozni, ilyenek például a Pápán állomásozó C-17-es szállítórepülőgépek" – mondta.
Csiki Varga Tamás beszélt arról is, hogy a közös EU-hadsereg létrehozása érzékenyen érintené az EU-n kívüli NATO-tagállamokat is.
"Alapvetően mindenki abban érdekelt, hogy ezek a katonai szervezetek egymást kiegészítve és erősítve működjenek. Az a dilemma, hogy az egyik szervezet tagjai – amelyek a másiknak nem – ne kerüljenek hátrányos helyzetbe, a kilencvenes évek óta fennáll, amióta az EU is megfogalmazta védelmi célkitűzéseit. A NATO-n belül az úgynevezett Berlin Plus megállapodás teremti meg az intézményi keretet arra, hogy az EU a NATO tervezési keretére is tudjon támaszkodni. Összességében ez még nem jelenti azt, hogy meg van oldva a probléma" – fogalmazott Csiki Varga Tamás.