Emlékezetes, hogy bár a Magyarország elsők között adta le nemzeti pénzfelhasználási tervét – ami után az Európai Bizottságnak formálisan két hónap állt rendelkezésére a kapott anyag kiértékeléséhez –, a jóváhagyás azonban késett, és egyre-másra további, a magyarnál később beterjesztő országok végeztek hamarabb a brüsszeli elbírálásoknál.
Tény, hogy a magyar pénzfelhasználás kapcsán volt egy jelentős módosítás a tervben, midőn tavasszal a kormány úgy döntött, hogy az országnak elérhető teljes keretből most csak a 7,2 milliárd eurónyi térítésmentes támogatásra tart igény, a hosszú távú, könnyített feltételű közösségi hitelkerettel egyelőre nem kíván élni.
Ez a korábbi tervezet átalakítását tette szükségessé, lévén a mindenkitől elvárt paramétereknek – például a gazdaság zöldítésére és a digitalizációra fordítandó kötelező hányadnak – a kisebb keretösszegen belül is arányosan, programtípusra lebontva meg kellett jelennie. Május elejére azonban a magyar fél ezt is teljesítette, ami után az Európai Bizottságnak elvben július 12-ig állt rendelkezésére idő a kapott anyagok kiértékelésére.
A brüsszeli jóváhagyás azonban késett, és mint kitűnt, immár
egyre kevésbé a pénzköltés szakmai céljai miatt, és mindinkább annak ellenőrizhetősége és számonkérhetősége kapcsán.
A bizottság további érdemi biztosítékokat kért a magyar kormánytól a helyreállítási pénzek visszaélesmentes elköltésére és ennek ellenőrzésére. Mint kitűnt, e biztosítékok egy részének való megfelelés alkalmasint mélyreható változtatásokat is igényelne egyebek között a magyar igazságügyi rendszer közpénzek kezelésével foglalkozó részénél.
Mindez elhúzodó egyeztetésre vezetett Brüsszel és Budapest között, és miközben július 26-ig végül 16 tagország nemzeti programját mind a bizottság, mind pedig a tagállami pénzügyminiszteri tanács már el tudta fogadni, a magyar (és mellesleg a lengyel) program a fenti igények miatt egyelőre nem tudott eljutni ebbe a szakaszba.
Sokáig nem volt világos, hogy az értékelési határidő lejárta után milyen státust ölt majd a magyar tervezet az elfogadási folyamatban. Ezt tette egyértelműbbé Valdis Dombrovskis bizottsági alelnök hétfői nyilatkozata, amelyben a lett biztos jelezte, hogy
a bizottság július végétől újabb két hónappal, de facto szeptember végéig meg kívánja hosszabbítani a magyar pénzfelhasználási körülmények pontos mérlegelését.
A 750 milliárd eurós közösségi helyreállítási alap kapcsán elfogadott végrehajtási szabályozás szerint az értékelési határidő hosszabbításáról a bizottság és az érintett tagország közösen dönt, ennyiből az időpont-módosítás brüsszeli szándéka még a magyar kormány egyetértésével is kell hogy találkozzon.
Ennek híján elvben két út maradhat nyitva: vagy az Európai Bizottság mutat fel olyan nyomós okot, amely lehetetlenné tette számára a magyar nemzeti program adott formában és határidőre történő elfogadását, vagy (és) a magyar kormány kezdeményez eljárást az Európai Bíróságnál a bizottsági kötelezettség nem teljesítése miatt.
Amíg ez tisztázódik, Dombrovskis még egy fontos megjegyzést tett a nemzeti programok közösségi finanszírozása kapcsán. Utalással a magyar kormány azon szándékára, hogy a nemzeti helyreállítási program vonatkozó részeit akkor is elindítják, ha ennek közösségi pénzügyi fedezete egyelőre nem áll rendelkezésre – aminek híján voltaképpen tagállami előfinanszírozás indul –, a lett bizottsági alelnök fontosnak érezte emlékeztetni, ahhoz, hogy pontosan mi finanszírozható végül a közösségi helyreállítási alapból, fontos előfeltétel, hogy álljon emögött egy minden érintett által elfogadott hivatalos munkaprogram.
Amiből – bár ezt így nem mondta ki – közvetve az derült ki, hogy ha a munkaterv nem kerül elfogadásra, vagy annak egyes részei megkérdőjeleződnek, akkor a vonatkozó részekkel kapcsolatos nemzetállami kormányzati előfinanszírozás közvetlen közösségi megtérítése sem tekinthető biztosítottnak.