Hogyan hangolják össze és tervezik meg a fővárosi felújításokat? Nyilván nem mindenkinek ugyanaz a tűrőképessége, de néha úgy tűnik, hogy ha minden egyszerre van, akkor abból előbb-utóbb nagy dugók lesznek mindenhol.
Ennél szerintem még rosszabb lenne, ha mindig valahol olyan felújítás lenne, ami hátráltatja a forgalmat. Ilyenkor, nyáron nagyjából egyszerre túlesünk egy csomó felújításon, ami persze nyilván nagyon próbára teszi sokaknak a türelmét, de összességében, szerintem, még mindig jobb a városnak, hogy ezeken túlesik. Július végéig a forgalmat érintő legfontosabb beruházásokat le tudjuk zárni. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a türelmét.
De ez valamilyen szakmai tervezés eredménye, vagy az a sokéves tapasztalat, hogy amikor nincs iskola és legalább a gyereket nem kell reggel vinni, akkor kell megcsinálni?
Persze, ahogy véget ér a tanítás, nagyon jelentősen csökken a forgalom. Az idei nyáron kisebb volt a visszaesés, talán kevesebben mentek el nyaralni, vagy más dolog történt, de nyáron sokkal kisebb forgalom van, ilyenkor érdemes ezeken túlesni, és még egyszer mondom, tudom, hogy ez türelmet próbáló dolog, de képzeljük el, ha olyan időszakban lenne, amikor még az iskolai működés miatt, vagy éppen a nyári szabadságok hiányában még nagyobb forgalmi problémát okozna.
Amit most el kellett kezdeni, az mind halaszthatatlan volt?
Őszintén mondom, azt szeretném, ha sokkal több ilyen problémát okoznánk, vagyis a városban sokkal kevesebb beruházás, fejlesztés van, mint amennyi ránk férne. A főváros mostani pénzügyi helyzetében olyan beruházásokat valósítunk meg, amelyek tényleg halaszthatatlanok. Itt van a szerkesztőséghez közel a Flórián felüljáró, amelynél rendszeres probléma volt, hogy a lehulló betondarabok nagyon veszélyes helyzetet alakítottak ki. Iszonyatosan régen föl kellett volna újítani, egyszerűen neki akartunk futni. Az elektronikus jegyrendszer miatti perből visszaszerzett forrást allokáltuk erre a célra, és ha már felújítjuk ezt, akkor már a Mozaik utcai felüljárón is a dilatációs cserét megcsináljuk, pontosan tudva azt, hogy ez is okoz problémát. De azt gondoltuk, ha jövő tavasszal átadjuk a felüljárót, és utána esünk csak neki a másik felüljárónak, akkor meg mindenki, teljes joggal, azt a kérdést fogja föltenni, hogy miért nem akkor csináltátok, amikor a Flórián felüljárót. A 4-es 6-os villamos kapcsán, menetrend szerint, nyaranta van valamilyen felújítás a vonalon. Azt tudni kell, hogy ez a világ legforgalmasabb villamosvonala, felfoghatatlan mennyiségű embert szállít, nagyjából 100 millió utazás per év, és az a szakasz, amit most fölújítunk a Szent István körúton, 15 éve nem volt fölújítva. Most nemcsak felújítjuk, hanem más technológiával helyezzük vissza, amitől a zajterhelés csökkenni fog. Ott már túl vagyunk az első szakaszon, július 10. óta egy másik forgalmi rend van, aminek nagyobb az áteresztőképessége, és július végén, akárcsak a Rákóczi hídon lévő dilatációs csere is jelentős mértékben véget ér, a budai oldalon szabad lesz a közlekedés. Azt gondolom, hogy túl vagyunk már a nehezén.
Ha villamospályát újítanak föl, akkor már olyan technológiával építik újra, ami a nagy villamosokat is elbírja, az újakat, a hosszúakat? Mert ebben ugyanígy benne volt. Az a probléma, hogy nem erre vannak ezek tervezve.
Igazából a 4-6-os vonala, ott a Combinók járnak, műszaki csoda, hogy ezek a lassan húszéves járművek mennyire jó állapotban vannak. Elhíresült, egyébként egy számomra megdöbbentően félrevezető újságcikk kapcsán, hogy a CAF villamosok beszerzése vonatkozásában milyen infrastrukturális beruházások szükségesek, hogy az összes újonnan érkező villamost tudjuk használni. Nyilvánvaló, ennek teljes tudatában vagyunk, és szerepel is a közlekedési operatív programban, nemcsak a villamosbeszerzéseknek, hanem az infrastruktúra-beruházásoknak a költsége is, nagyjából 30 milliárd forint, erre még nincs a BKK-nak támogatási szerződése, de addig verjük az asztalt, hogy legyen.
Kinél kell ilyenkor verni az asztalt? A kormánynál?
Persze. Mi jeleztük, hogy oké, a villamosok már érkeznek és kifizetetlen számlák voltak, ott a kormány korábbi vállalása nagyon akuttá és égetővé vált, de nyilvánvaló, hogy nemcsak villamosokra van szükség, hanem azokra az infrastruktúra-beruházásokra is, amelyek lehetővé teszik, hogy teljes mértékben ki tudjuk használni ennek az 51 villamosnak az érkezését. Remélem, hogy ezen is túl leszünk. Összességében ez egy 80 milliárdos projekt, 50 milliárd volt a járműbeszerzés és 30 az infrastruktúra-fejlesztés, ami részben peronokat jelent, részben árambetáplálást. Illetve a 2-es villamos vonalán is szeretnénk a villamosokat közlekedtetni, ott pedig a viadukt megerősítését tartalmazzák ezek. Budapest nagyon villamosközpontú város. Ez szerintem a budapesti identitásnak is a része. Kétségtelen, hogy a 4-6-os villamos forgalmát a Lajtától Nyugatra már metróval szokták kiszolgálni. A Nagykörútnak megvan az a régi történelme, hogy az egy Duna-mellékág volt, és Budapest legnagyobb csatornája fut a villamossín alatt, ott a metró vagy a kéregvasút kialakítása nem vetődött föl. Ennek viszont része az, hogy ez olyan elképesztő kihasználtságot jelent, hiszen ne felejtsük el, hogy 0-24-ben gyakorlatilag percenként járó soktonnás villamosok közlekednek ott. Ez azt is jelenti, hogy legalább 15 évente ott teljesen újra kell építeni a vasúti infrastruktúrát.
Amíg nem épül ki az új CAF-oknak a vasúti infrastruktúra, addig azért lehet olyan vonalakat találni, ahol tudnak közlekedni?
Persze, az a veszély nem áll fönt, hogy ne tudnánk ezeket kihasználni. Szépen sorra érkeznek, de azért nyilván egy ekkora villamosflottát legyártani hosszú időbe telik. Ma is már sok helyen jár a CAF, ott igazából az új érkező járművek azt fogják eredményezni, hogy gyakrabban járnak alacsony padlós CAF-villamosok ezeken a vonalakon. Dolgozunk azon, hogy más vonalakon is meg tudjanak jelenni. Ezek közül a legszimbolikusabb a 2-es villamos, de más vonalakra is szeretnénk behozni a CAF-okat. Ám alapvetően a meglévő, már CAF-okat is közlekedtető vonalakon fognak többet járni ezek a villamosok. Remélem, hogy amikor ez a flotta megérkezik, akkor ki tudunk írni, vagy elő kell készítenünk egy újabb beszerzést, mert nagyon elöregedett a budapesti villamospark. Hál' Istennek a BKK munkatársai elképesztően ügyesen tartják a lelket ezekben a villamosokban, akár a hannoveri villamosokat is megnézzük, vagy a régi Ganzokat, Tátrákat, elképesztően jó állapotban vannak, de ezek 50 éves villamosok már. Szerintem legalább száz villamost kell majd Budapestnek vásárolnia az elkövetkező, mondjuk, másfél évtizedben.
Nem lehet a pesti alsó rakpart hétvégi lezárását kivenni, ameddig Budán felújítások vannak? Van, aki azt gondolja, ha ott lehetne menni, akkor legalább volna esélye elkerülni legalább hétvégenként a dugót. Minden beszélgetésünkben szóba kerül a pesti alsó rakpart. Elvi kérdésnek tűnik, pedig tulajdonképpen forgalomszervezési kérdés.
Forgalomszervezési kérdés. Az a kérdés, hogy osztjuk-e azt a nézetet, amit 50 évvel ezelőtt sokan osztottak, hogy minél több sáv van, annál kisebb a dugó. Az a helyzet, hogy ez nem így van! Minél inkább arra kondicionáljuk a városi közlekedést, hogy az autóval mindenhova kényelmesen el lehet jutni, annál többen fogják megpróbálni, és egyszerűen előbb-utóbb elfogynak a sávok. A pesti alsó rakparton, szerintem, egyáltalán nem kéne autóknak járni, az év egyetlen napján sem. Nekem ez az álláspontom.
Mi kell hozzá? Bátorság, hogy végig bezárják?
Nem, igazából európai uniós források függvénye ez. A Fővárosi Önkormányzat egyébként, még Tarlósék idején, elkezdett koncepcióterveket továbbgondolva, a Településoperatív Program Pluszból, egy úgynevezett „klímaadaptációs közterek átalakítása” forrásból szeretné finanszírozni a rakpart áttervezését. A Jane Haining rakparton, praktikusan a legszebb, központi szakaszon, a terveink szerint teljes mértékben megszűnne az autóforgalom, de ebben vitában vagyunk a főépítésszel, akinek egyébként köztünk szólva, nem tudom pontosan, hogy miért van közlekedési, forgalomszervezési kérdésekben véleménye, de van neki.
Az országossal?
Az országos építésszel is voltak erről beszélgetések. A lényeg az, hogy egyelőre ott a tervezés kapcsán éles viták vannak. Az Antall József sétány kapcsán is vannak terveink, nagyon szeretnénk megvalósítani. Ott számolunk autóforgalommal, de a központi szakaszon úgy szeretnénk a rakpartot megtervezni, hogy ott egyáltalán nincs autóforgalom. A történelmi belváros áteresztőképessége nagyon-nagyon szerény, ehhez képest nagyon nagy átmenő forgalom van olyan helyeken, amelyek a város élete szempontjából sokkal fontosabb helyek, mint közlekedési útvonalak. Azt gondolom, hogy összhang van a Lánchíd forgalomcsillapításával, illetve azzal, hogy az egyéni gépjárműforgalmat ott nem engedjük meg, amelynek ma már nagyon nagy a társadalmi támogatottsága. Senki nem akarja már visszacsinálni, legalábbis a politikai szereplők semmiképpen. Ez mutatja azt, hogy iszonyatosan vágyik Budapest arra, hogy legyenek sétálható közterületei. Szerintem a pesti alsó rakpart a világ egyik legszebb helye. Most, amikor a felújítások miatt, teljesen érthető módon, megbolydul a forgalmi rend, sokan úgy érzik, hogy nem tudnak haladni. Ilyenkor minden területet el tudunk képzelni, mint egérutat, de valójában az autós közlekedés problémáit nem oldja meg, mert egyszerűen nem tudjuk a történelmi belvároson keresztül elvezetni ezt a forgalmat. Viszont óriási lehetőséget nyit a kerékpáros és a gyalogos közlekedés és egyáltalán az élhető város, a Belváros, a történelmi belvárosnak az élhetővé tétele szempontjából. Nyilván minden átalakulás együtt jár társadalmi konfliktusokkal, de ezeknek az a természete, hogy amikor valami megváltozik és fölszabadul az elképesztő közlekedési nyomás alól, akkor hirtelen rácsodálkozunk arra, hogy másféleképpen is tud ez a város működni. A pesti alsó rakpart kapcsán ezek az időszakos megnyitások és átadások a gyalogos forgalomnak, különböző kulturális programoknak, a gyalogosoknak, kerékpárosoknak, mindig nagyon népszerűek, és persze bármikor le lehet fotózni a 40 fokban üresen álló rakpartot, de lehet fotózni emberekkel teli rakpartot is, ez egy adaptációs folyamat. Ne hitessük el magunkkal, és arra kérem az autós társadalmat is, hogy ne gondolja azt, hogy az a megoldás, hogy újabb sávokat nyitunk, előbb-utóbb elfogynak a sávok, az autókból pedig még több lesz. Ez az irány nem járható, ezért, azt gondolom, hogy nagyon helyesen, az elmúlt öt évben a főváros bizonyos időszakokra átadta a gyalogos és kerékpáros közlekedésnek a rakpartot.
Van a Fővárosi Közgyűlésben valamilyen forgalomszervezési tervnek olyan többsége, ami akkor sem bomlik föl, ha jön a következő választás?
Szerintem van, hiszen a Fidesz-frakció előterjesztett egy olyat a bizottsági ülésen, hogy nyissuk meg újra a Lánchidat időszakosan és a pesti alsó rakpartot, de a szakbizottság ezt elutasította, és egyébként más, jogos finomhangolásokat csinált a mostani forgalmi renden. Én azt gondolom, hogy a legutóbbi főpolgármester-választáson a budapestiek 95 százaléka erre a programra szavazott. Most lehet, hogyha a Fidesz a talpon tartja jelöltjét, akkor kapott volna 30 százalékot, de tényleg erre nincs út, új megoldásokat kell keresnünk. Van egyébként az egész Hungária-gyűrű kapcsán egy forgalom-újragondolás, nagyon sok mindent lehet finomhangolni, de a történelmi belvárosba bevezetni a forgalmat, hogy aztán ott beduguljon, ennek az égadta világon semmi értelme nincs. A budai alsó rakpart más, az középtávon, sőt, azt kell mondjam, talán hosszú távon sem kiváltható. Ott pont az az elképzelésünk, például a Halász utcai lehajtó kapcsán az egy nagyon régi vita, hogy az teljes mértékben lehetetlenné teszi a kerékpáros és gyalogos közlekedés biztonságossá tételét. A Francia Intézetnél van egy lehajtó, és elképesztően bedugítja a budai alsó rakpartot az ott lévő kanyarodó sáv. Én azt gondolom, hogy nincsen olyan szakmai szereplő, aki ne gondolná azt, hogy azt azért kell megszüntetni, hogy a budai alsó rakpart azt a sajnos kiválthatatlan tranzitszerepét betöltse, hiszen ott nincs sem M0-s, sem más közlekedési nyomvonal. A pesti alsó rakpart egészen más. Az, hogy ezt a területet egy tranzitútként használja a város, szerintem rossz priorizálás. Egy ilyen típusú történelmi városszövetet más célra is lehet használni, és ez mindig együtt jár konfliktusokkal. De azért vannak a demokratikus viták, hogy ezeket megvitassuk. Az az álláspontom, hogy a Jane Haining rakpartot teljes mértékben városi korzóvá, zöld sétálóutcává kell változtatnunk.
Hogyan lehet megosztani a felelősséget a fővárosi csótányszaporulat ügyében? Kinek a dolga volna megakadályozni, hogy szaporodjanak a csótányok?
Szerintem nagyon egyszerű, meg kell nézni a jogszabályokat.
Kinek írja elő az irtást, kinek írjuk elő a figyelést?
Nagyon egyértelműen fogalmaznak a jogszabályok. A csótányirtás nem egy kötelező közfeladat. A rágcsálóirtás az egy fővárosi feladat, ezt a feladatot mi egyébként el is látjuk, és szerintem magas színvonalon, hiszen Budapest Európa egyik legpatkánymentesebb városa. Nyilván nem 100 százalékosan patkánymentes, de nyilván itt is folyamatosan kell a technológiát finomítani. Csótányirtási feladata nincs a fővárosnak. A társasházaknak van, az intézményeknek van. A Fővárosi Csatornázási Művek végez a csatornarendszerben csótányirtást. Van egy olyan percepció, s valószínűleg igaz, én ezt nem tudom, mért adatokat nem látok ennek kapcsán, hogy több a csótány Budapesten, de az egy ténykérdés, hogy a fővárosnak jogszabály által előírt feladata ebben nincs.
Csinálja mindenki maga, hogyha meglátja, az intézmények maguk, a társasházak maguk? Ha állami intézmény, akkor az állami intézmény?
Nyilván ez sziszifuszi küzdelemnek tűnik, de igen. A fővárosi cégek végeznek ilyen feladatokat, ugye a Fővárosi Csatornázási Művek eminensen, a csatornahálózaton belül. Lehet, hogy ez a jogszabályi környezet rossz, és lehet, hogy valamilyen más szereposztást ki kéne alakítani, de azért az, hogy egy kórházban sok a csótány és erről a főváros tehet, egészen hajmeresztően bornírt kijelentés.
Utolsó pillanatban fogadták el a főváros költségvetését. Meddig biztosítja ez Budapest működését a mostani ismeretei szerint?
Van egy jogi kérdés, meg egy pénzügyi kérdés. A jogi kérdést oldottuk meg, hiszen úgy fogadta el a közgyűlés a költségvetést tavaly év végén, hogy van egy június végi felülvizsgálat. Tekintettel arra, hogy perben állunk a magyar kormánnyal, egészen pontosan a kincstárral, és ennek a pernek az eredményét várjuk, illetve már eleve úgy fogadtuk el a költségvetést, hogy a perek, illetve a kormányzattal való tárgyalások tükrében döntünk. Ez a döntés megszületett, jogi értelemben van költségvetésünk. Pénzügyi értelemben pedig vitatjuk az országos költségvetésben ránk kirótt befizetési kötelezettségnek egy részét.
Ebben nem döntött most a bíróság, az ügy érdemében nem, csak egy jogvédelmet adott.
Nagyon bonyolult a jogi helyzet, rengeteg per van folyamatban, de a lényeg az, hogy az a per, ami azt eldöntené, hogy az 50 milliárdot be kell-e fizetnünk vagy nem, folyamatban van. Illetve még azok a perek is folyamatban vannak, amik 2023 kapcsán születtek, az már egyértelmű, bár kúriai felülvizsgálatot kért a kormány, de jogerős bírósági döntés van arról, hogy 2023-ban 28 milliárd forintot jogszerűtlenül vontak el a főváros számlájáról. Ám abban még nincs döntés, hogy ez a pénz vissza is jár. A mi értelmezésünk szerint ebből egyenesen következik, s kétségtelen, hogy a számlákon ez a pénz még nincs. Egészen biztosan tudható, hogy a Fővárosi Törvényszék azonnali jogvédelmet biztosított a fővárosnak, jogvitánkra való tekintettel, és a város működőképességének az elementáris közérdekére való tekintettel augusztus végéig a főváros számlájáról nem lehet inkasszálni a kormányzati elvonásokat.
És a korábban inkasszáltak egy részét visszautalták.
Igen, hiszen az az az inkasszó már a mi beadványunk után született, ezért nekünk az volt a jogi álláspontunk, hogy ez törvénytelen. A kormány ezt vitatta, de a bíróság nekünk adott ebben igazat. Ez azt jelenti, hogy augusztus végéig nekünk a magyar kormánnyal meg kell állapodnunk a pénzügyekről. Ezzel párhuzamosan a magyar kormány hívott minket a tárgyalóasztalhoz. Három körben tárgyaltunk már, a közeljövőben a kormánynak döntenie kell arról, hogy hogyan szerez érvényt annak a korábbi, nyilvánosan is képviselt álláspontjának, amit ők nyilván másféleképpen csomagolnak, de én nem tudok másféleképpen fogalmazni, és nem is akarok, hogy a fővárost érintő megszorításokat kivezetik. Ha ez így lesz, akkor az év második felében a mi költségvetési bevételeink elégségesek ahhoz, hogy a város működőképességét megőrizzük. Nagyjából 50 milliárd forint az, amit mi alkotmányellenesnek, illetve jogszerűtlennek gondolunk a befizetésekből, a kormánnyal való tárgyalások során jeleztük, hogy nagyjából ez az az összeg, ami a különbség a központi költségvetés és a mi költségvetésünk között, illetve, amit az Alkotmánybíróság alaptörvény-értelmezése révén nem is tartunk alkotmányosnak. Ezt a vitát, remélem, hamarosan el tudjuk dönteni. Mi a kormánynak több javaslatot tettünk arra, hogy hogyan lehet ezt a kérdést rendezni. Nyilván a kormánynak ezzel kapcsolatosan van mérlegelési lehetősége, hogy olyan megoldást fogadjunk el közösen, ami tartós megoldás, és ami lehetőleg az önkormányzati rendszer egészét érinti, mert egyébként nemcsak Budapest van ilyen szempontból nehéz pénzügyi helyzetben, hanem más vidéki önkormányzatoknál is nagyon komoly problémák vannak.
A tárgyalások hangulatából ítélve pozitív megoldás várható? Olyan, ami az egész önkormányzati rendszert érinti? Azért az nagyobb volumenű lesz, mintha csak Budapestet érintené.
Nyilván a pénzügyi hatása nagyobb, azért államháztartási szinten, az állami költségvetés ezrelékeiről sem beszélgetünk. Értem, hogy a költségvetés is nehéz helyzetben van, de azért összességében azt kell látni, hogy a magyar önkormányzati rendszer, beleértve a fővárost is egyébként, nagyjából reálértékben 20 százalékkal kevesebb pénzből működik, mint 2019-ben. Ugyanezen időszak alatt reálértékben növekedtek az állam adóbevételei. Nemcsak az infláció hajtotta ezeket, de reálértékben is nőttek a bevételek. Nagyon egyenlőtlen helyzet alakult ki. A teljes magyar önkormányzati szektor a magyar GDP kevesebb mint 5 százalékából működik. Ez a szám 6 százalék fölött volt 2019-ben. Pedig ugyanazokat a feladatokat látjuk el, mint korábban. Nem az történt, hogy az állam elvett feladatokat és elvett pénzt, az állam csak pénzt vett el, idézőjelben, és ezért nagyon súlyos problémák vannak az önkormányzati rendszerben, úgy általában. Vannak olyan kisebb beavatkozások, amelyek ezeket a problémákat megoldják. Mi arra tettünk javaslatot, hogy ne csak a főváros problémáira való tekintettel találjunk megoldást, de arra mindenképpen. Az, hogy milyen volt a hangulat, szerintem kevésbé fontos. Azt kell látni, hogy mit mondott a kormány. A kormány azt mondta, hogy a fővárosi közszolgáltatások nem kerülhetnek veszélybe. Ezt én nem tudom másféleképpen értelmezni, minthogy ezt az 50 milliárdot nem veszik el tőlünk. Nem arról van szó, hogy nagyon gáláns a kormány.
A kötelező feladatok ellátása nem kerülhet veszélybe. Így kell érteni?
A főváros 98 százalékban kötelező feladatokat lát el.
Kötelezőt, amit az államnak kell finanszíroznia, legalább részben. Ebből következik az, hogy ezt az állam fogja finanszírozni teljes egészében?
Nem, részben. A központi költségvetés által ránk kirótt befizetési kötelezettségek és a mi általunk a költségvetésben betervezett kiadások között 50 milliárd forint különbség van. Ezt az 50 milliárd forintot a kormánynak el kell engednie, különben a város működésképtelenné válik szeptemberben.
A kormány mellett az Európai Bizottság meg az Európai Parlament képviselőivel is tárgyalt. Itt jutott valamire Budapest főváros közvetlen támogatásának ügyében?
Most két szempontból is nagyon fontos időpillanat van az európai költségvetés szempontjából. Egyrészt, hogy a mostani hétéves költségvetés közepénél vagyunk, ilyenkor mindig van egy félidős felülvizsgálat. Az Európai Bizottság tett egy javaslatot a tagállamoknak, hogy bizonyos beragadt forrásokat, amelyeket láthatóan nem fognak tudni a tagállamok lehívni, a mostani helyükről tegyék át abba az európai alapba, ahol a városok közvetlen finanszírozása jelenleg is zajlik. Ez egy lehetőség arra, még egyszer mondom, a bizottságtól érkezett ez a javaslat, hogy azokat a forrásokat is betegyük, amelyeket a jogállamisági mechanizmusuk miatt blokkolnak. Az ilyen típusú tárgyalásoknál sose lehet tudni, hogy egy lobbimunka mikor ér célba. Az biztos, hogy én azt nagyon határozottan képviseltem, és egyébként nyilvánosan is elmondtam ezt, hogy rossz módja egy kormány politikájával szembeni fellépésnek, ha visszatartjuk a forrásokat. Én az európai egység nagy barátja és híve vagyok, mélyen hiszek az európai gondolatban, de szerintem ez egy rossz irány. Az, hogy a magyar kormány leépíti a jogállamot, és ezért Budapest nem kap pénzt. Mert tulajdonképpen ez történik, hiszen nyilván a felfüggesztett források nagyon fájnak a kormánynak is, de igazából a sor végén az olyan típusú szereplők vannak, mint például a Fővárosi Önkormányzat, minket sokkal rosszabbul érintenek ezek a felfüggesztések, pedig hogy mondjam, mi azért nem a jogállamiság ellenfelei vagyunk.
Kapott ígéretet az átcímkézésre?
Nem kaptam, de kidolgoztunk egy jogszabálymódosítási javaslatot, ezek mind olyan módosítások, amelyek nem kellenek, hogy átmenjenek a Tanácson, igazából a tagállami kormányok ezt nem feltétlenül tudják ebben az értelemben megfúrni, és tulajdonképpen a magyar gazdaság, a társadalom, az önkormányzati világ jól jár vele, hiszen ez a pénz nem elvész egyszer és mindenkorra Magyarország számára, hanem egy másik csatornán keresztül megérkezik Budapestre.
Ez mekkora pénztömeg? Ebből mennyi jutna Budapestnek? Mert hogyha jön egy pénz, akkor arra nagyon sok vevő lesz.
A magyar kormány, a Fővárosi Önkormányzat és az Európai Bizottság megállapodásának megfelelően ebben a hétéves költségvetési ciklusban 300 milliárd forint EU-s pénz kell, hogy érkezzen Budapestre. Ebből a 300 milliárdból nekünk, egész pontosan a BKK-nak 50 milliárd forintra van támogatási szerződésünk úgy, hogy elment a hét évnek az első fele. Hiányzik 250 milliárd forint, és mindenféle adminisztratív módon lassítják ezeket a folyamatokat, nem jelentetik meg a felhívásokat, születik egy támogatói döntés, de nincs mögötte szerződés, ezer apró módon lehet ezeket a folyamatokat visszafogni. A nap végén az van, hogy nekünk ez a pénz jobban hiányzik, mint a kormánynak. Örülök, amikor én kimegyek Strasbourgba, felállva tapsolnak nekem az EP-képviselők, nyilván annyira még én is vagyok hiú, hogy ez jól essen, de sokkal jobban esne, ha ezek a pénzek megérkeznének. Amikor piedesztálra emelik Budapestet, mint a demokráciának, az emberi jognak és a jogállamiságnak a szigetét Magyarországon, akkor az a helyzet, hogy minket jobban szívatnak, már elnézést, pestiesen szólva, mint a magyar kormányt.
Ha a Tanácson nem kell átmennie, akkor végső soron ki fog dönteni arról, hogy az átcímkézés megy?
A bizottságnak kéne összeszedni a bátorságát. Én ezt nagyon kedvesen, udvariasan, de elég nyomatékosan jeleztem azoknak a biztosoknak, illetve Von der Leyen elnök asszonynak is, akivel volt módom találkozni. Nagyjából az elkövetkező napokban fogja benyújtani a Bizottság az új hétéves költségvetési tervezetet. Az a hír járja, hogy nem a mostani operatív programok és monitoringbizottságok által társadalmilag ellenőrzött folyamat keretében akarják odaadni ezeket a pénzeket, hanem úgy, mint a helyreállítási alapnál. Azaz, van egy nemzeti stratégia, amit a tagállami kormányok nyújtanak be, és ahhoz kapnak pénzt, és nyilván valamilyen európai uniós célrendszer függvényében, ezt valamilyen szinten mérlegre téve, de összességében tulajdonképpen leépítenék azokat a társadalmiasítási folyamatokat, amelyeknek a keretében mi egyáltalán tárgyalóasztalhoz kerültünk. Ezt szóvá tettem Von der Leyen elnökasszonynak, mondván, hogy szerintem ez egy nagyon rossz irány. Erre azt a választ adta, hogy olyan javaslatot fognak benyújtani, ami figyelembe veszi a régiók és a városok problémáit. A régiók azért fontosak, mert a nagy európai tagállamok regionálisan tagolt országok, Olaszország, Spanyolország, vagy Németország teljesen máshogy működik, ott a tartományoknak nagyon fontos szerepe van. Meglátjuk, mi lesz a javaslatban, arra egyértelműen pozitív visszajelzéseket kaptam, hogy az új hétéves költségvetési ciklusban már ezt a fajta, úgynevezett safeguard mechanizmust be fogják építeni. Ha egy tagállamban a jogállamisági problémák miatt fel kell függeszteni a forrásokat, akkor ezeket közvetlen alapokon keresztül fogják eljuttatni az önkormányzatokhoz, gazdasági szereplőkhöz, vagy társadalmi szervezetekhez.
A Régiók Európai Bizottságának elnöke jó ideje már Tüttő Kata, korábbi főpolgármester-helyettes, aki nyilván képben van a magyar viszonyokkal. Lök, tol valamit a főváros lobbierején?
Igen. Elnök asszony elképesztően aktív, nagyon széles európai kapcsolatrendszert épített ki, egyébként már korábban is, amikor a klímabizottságnak az elnöke volt, és nyilván közösen dolgozunk ebben. Ez a fajta regionális vagy városi gondolat nagyon sok tagállam részéről nagy támogatással bír, és azért ezek nem feltétlenül a szokásos európai politikai térképek szerint zajlanak. Úgyhogy azt remélem, hogy ez a lobbi hatékony lesz. Az biztos, hogy a régiók bizottsága egy olyan intézmény, amit az EU azért hozott létre, hogy az európai döntéshozatalba bekapcsolja a regionális szempontot . De ne felejtsük el, hogy a kormányzási szintek között a helyi, a tagállami, illetve az európai uniós kormányzásnak valamifajta szentháromságát kéne kialakítani. Elképesztően fontos, hogy magyar politikus vezeti az egyik EU-s intézményt, erre az elmúlt 20 évben, amióta EU-tagok vagyunk, nem volt példa. Úgyhogy remélem, hogy a kettőnk együtt összehangolt munkája lehetővé teszi azt, hogy védjük a helyi kormányzásnak a garanciáit az európai uniós döntéshozatalban. Nem könnyű ez, mert valójában az EU tényleg tagállamok uniójaként jött létre és valójában a tagállami kormányok a meghatározóak, de ez nagyon sokszor a részérdekeket és az Európai Unió érdekekkel ellentétes politikai érdekeket helyezi előtérbe, és elsikkadnak az összeurópai érdekek. Ne felejtsük el, az európai népesség 75 százaléka városokban él. A nagy globális kihívások, a klímaváltozás, a lakhatási válság, a migrációs problémák, ezek mind-mind a városokban csapódnak le, és egyszerűen az Európai Unió nem épít eleget az egyébként közvetlenül megválasztott, erős, demokratikus, sokszor a tagállamoknál is erősebb felhatalmazással rendelkező helyi kormányzati szintre.
Hol tart Budapest könyveinek az átvizsgálása? Mi azt tudjuk, hogy ezt Domokos László korábbi ÁSZ-elnök szakmai vezetésével és Latorcai Csaba miniszterhelyettes irányításával csinálják három hete talán. Jutottak valami eredményre?
Az volt a kormány kérése, hogy mi adjunk át minden adatot. Mi az első adatigénylést teljes mértékben kielégítettük. Nyilván reméljük, hogy ez a munka zajlik. Ebben mi annyit tudunk segíteni, hogy minden adatot azonnal átadtunk, minden belső jogszabályt és minden mást. Ezzel párhuzamosan van egy ÁSZ-vizsgálat most a fővárosi önkormányzatnál. Mi nagyon szeretjük ezeket a vizsgálatokat, mert ezekből mindig az derül ki, hogy a fővárosi önkormányzat pénzügyi helyzetét alapvetően külső tényezők nehezítették meg. A 2024-ben vagy 2023-ban publikált, nem emlékszem pontosan, de azt hiszem, hogy 2023-ig tartó időszak kapcsán az ÁSZ-jelentés nagyon világosan fogalmaz, és a mostani ÁSZ-jelentésnek a félidei gyorsjelentése is nagyon egyértelműen és világosan fogalmazott, hogy a közszolgáltatásokat finanszírozni és kifizetni a kormányzati elvonásokat, ezt a bizonyos szolidaritási hozzájárulást, egyszerre nem lehet.
Ez két külön úton megy? A Domokos László által végzett vizsgálat, meg a kormánydöntésnek az előkészítése? Vagy a kormánydöntésnek meg kell várni az ön ismerete szerint ezt a vizsgálatot?
Én nem várom meg. Ha a kormány szeretne minden egyes, még az ÁSZ-vizsgálatnál is mélyebb vizsgálatot a főváros pénzügyeit illetően, azt én teljes nyugalommal és nyitottsággal fogadom. Más dolog, hogy fönntartunk egy államigazgatási szervet, az Állami Számvevőszéket, amit ők nem látnak, azt nem tudom, hogy más hogyan fogja észrevenni. De oké, több szem többet lát, csinálják meg még egyszer. De azt én jeleztem a Gulyás miniszter úrral folytatott tárgyalásoknál, hogy nekünk arra nincs időnk, hogy az elemzés végét megvárjuk. Augusztus végéig ketyeg az óra, utána lejár az azonnali jogvédelem. A BKV le fog állni, ha elfogy a pénz, nem tudom, hogy a város hogyan fog tudni tovább működni. Azt sem tudom, hogy a kormány hogy fogja ezt kimagyarázni a saját szavazói előtt, ugyanis minden közvélemény-kutatás szerint Budapesten különösen, de az egész országban is, több mint kétszer annyira gondolják azt, hogy a kormány megszorításai miatt van rossz és nehéz helyzetben a fővárosi önkormányzat, nem pedig a fővárosi önkormányzat politikája miatt. Ezt a kormányzati narratívát senki nem osztja. Azt gondolom, hogy evidens politikai érdeke mindenkinek, hogy ez a probléma megoldódjon, és még egyszer mondom, minden vizsgálat elé állunk, de ha ez a vizsgálat elhúzódik, akkor hamarabb kell megoldani a problémát, minthogy megvárni a vizsgálati jelentéseket.
Rákosrendező ügyében a második vételárrészletet ki kellett fizetni?
Most nem, előbb-utóbb majd kell, de ennek nagyon sok feltétele van még. Nem gondolom azt, hogy idén nekünk a második részletet ki kéne fizetnünk. Az első részlet a tervezés megkötése után közvetlenül volt. Egyelőre még birtokon belül sem vagyunk, a tulajdonjogi kérdések, telekegyesítések nem oldódtak meg, és ami a legfontosabb, mi nem fogunk fizetni addig, ameddig a kormánnyal nem állapodunk meg azokról a beruházásokról, amelyek nélkül az egész projekt tulajdonképpen okafogyottá válik. A magyar parlament kétharmados döntéssel vállalta azt, hogy a rákosrendezői beruházás érdekében az állam megvalósít bizonyos közlekedési beruházásokat. Ezek egyébként tulajdonképpen kivétel nélkül a beruházástól függetlenül is szükségesek, ráadásul legnagyobb mértékben állami infrastruktúrán valósulnak meg, hiszen a legfontosabb feltétel tulajdonképpen a vasúti infrastruktúrának a rendbetétele ezen a területen, ami az egyik leggyengébb láncszem a magyar vasúti infrastruktúrában. Ameddig nincsen részletezve és beütemezve, hogy az állam mikor valósítja meg ezeket a beruházásokat, addig én nem nagyon látom, hogy miért kéne nekünk fizetni a második törlesztőrészletet. Más dolog, hogy megnyugtató volt az a rövid tárgyalás, amelyen volt módom erről Lázár miniszter úrral beszélni, a kormány nem akarja ezt a dolgot elszabotálni, helytáll a korábbi döntései mellett. Az más kérdés, hogy nyilván ezeknek a műszaki részleteit még pontosítani kell. Vannak az arab beruházó felé vállalt állami kötelezettségek között olyanok, amiket mi nem kérünk, ha úgy tetszik, van olyan, amit mi lehúznánk a listáról, olyan is van, amit fölírnánk rá. Nagyon fontos, hogy a Szegedi úti felüljáró, ami tulajdonképpen összeköti Zuglót és a XIII. kerületet, az ne csak egyéni gépjárműforgalmat, hanem – ami ennél sokkal fontosabb –, a villamosközlekedés is szolgálja, mert akkor nagyon fontos keresztmetszetet tudunk nyitni a villamosközlekedésben. Ezekről még nem állapodtunk meg, illetve van egy jogszabály-módosítási csomag, amit kért a főváros, és ezt az államnak vállalnia kell. Vállalta az állam, hogy ezeket végrehajtja. Nyilván ezekről még rengeteget szakmai egyeztetést kell folytatnunk. Annyi ügy van, ami a jövőkép megvalósításának az akadálya a mostani jogszabályi körzetben, hogy egy külön törvényt javaslunk a parlamentnek elfogadni, amiben ezeket a kérdéseket rendezi.
Az nem egy reális veszély, hogy a kormány gyorsan talál pénzt, elkezdi megvalósítani a szerződésben rá rótt kötelezettséget és ezzel fizetési kényszerbe húzza bele a fővárost? Méghozzá azonnali fizetési kényszerbe?
Szerintem nincs ilyen probléma. Ezek a dolgok sokkal lassabban zajlanak, és azért itt a második törlesztőrészlet nagyjábóli összegéhez képest körülbelül harmincszoros vállalást kéne tenni a kormánynak.
Ha ez megvan, akkor körülbelül az érdemi munka, amibe a tervezést is beleértem, mikor kezdődhet el? Mikor lesz az első olyan komolyan vehető kép, ami megmutatja a városnak, hogy mi fog ott történni?
Ehhez viszonylag közel vagyunk. Az első lépés annak a közbeszerzésnek a kiírása, amelyet a főváros azért ír ki, hogy legyen egy építészeti tervpályázat. Van egy koncepciónk arról, hogy mit szeretnénk Rákosrendezőn. Ez nagyjából azt jelenti, hogy szeretnénk egy zöld új városrészt kialakítani, nagyjából tízezer lakással, és ezeket kiszolgáló kereskedelmi, illetve középületekkel. Szeretnénk egy nagyvárosi parkot és az egészet szeretnénk autómentes városrészként elképzelni, illetve szeretnénk egy úgynevezett pozitív energia városrészt kialakítani. Azt szeretnénk, ha olyan városrész lenne, ami több energiát termel, mint amennyit fogyaszt. Erre kiváló lehetőség az, hogy a geotermikus energia hasznosítására van ott mód. Gyakorlatilag a Széchenyi fürdő környékén vagyunk, nagyon nagy a geotermikus kapacitás ezen a területen.
A közgyűlés is szereti az elképzelést?
A közgyűlés hozott döntést az elvi koncepcióról, ezek a döntések megszülettek még az ingatlan megvásárlása előtt, erről született közgyűlési döntés, Vitézy Dávid és az én közös előterjesztésem volt. Van egy nagyon intenzív projektelőkészítő munka a nemzetközi építészeti tervpályázatnak az előkészítésére. Heteken belül el tudjuk indítani a közbeszerzést, tulajdonképpen a koncepciótervnek a részletes építészeti megvalósíthatósági tanulmányát várjuk a partnereinktől, ami valószínűleg már olyan szereplők felől fog érkezni, akik nemcsak a tervezésben, de a megvalósításban is szereplők lehetnek, de az egy másik versenyeztetési eljárás lesz.
Nagyon szoros volt a legutóbbi főpolgármester-választás, 293 szavazattal dőlt el, és hogyha böngészem az adatokat, akkor Vitézy Dávid és Grundtner András együtt több szavazatot kapott, mint Karácsony Gergely. Mivel akarja meggyőzni azokat, akik nem önre szavaztak?
Szerintem az elmúlt időszakban nagyon komoly győzelmeket aratott a főváros. Az első az, hogy a Rákosrendező ma nem egy arab beruházó tulajdonában van, hanem a fővárosi önkormányzatnál. Ez az elmúlt 50 év legnagyobb ingatlanfejlesztése, és végre egy olyan beruházás és fejlesztés, ami valóban illeszkedik a város hosszú távú jövőképébe. Nemcsak egyszerűen fejlesztünk valamit, hanem olyanná fejlesztjük, amilyennek Budapestet szeretnénk. Az elmúlt évtizedek legnagyobb közéleti felvonulása, amikor a legtöbb ember kiment az utcára, az egy fővárosi önkormányzati rendezvény volt. Nem becsülném le azt az elképesztő erőt, ami abban van, hogy a Fővárosi Önkormányzat a társadalmi autonómiák, a társadalmi szabadságjogok legfontosabb, utolsó pillérévé vált. És azt se felejteném el, hogy itt vagyunk öt év kormányzati megszorítás után, és voltunk elég bátrak, hogy azt mondjuk, hogy nem hagyjuk, hogy a fővárosi közszolgáltatásokat csonkoljuk azért, mert a kormány kifizethetetlen sarcokat vágott a nyakunkba, és elmentünk a bíróságra, és elmentünk a tárgyalóasztalhoz, és kialakítottuk azt a helyzetet, hogy ma közel vagyunk ahhoz, hogy a kormánnyal meg tudjunk ezekben az ügyekben állapodni. A város jövőjét extrém nehéz körülmények között sem feladva, azt gondolom, hogy Budapest visszatalált arra az útra, amit a megszületésekor elindított, hogy egy európai metropolisz legyen. Nyilván ezek nem az én egyszemélyes érdemeim, de én azt gondolom, hogy bátran, nyíltan, nem feltétlenül a konfrontációt keresve, de ha szembejön velünk a konfliktus, akkor őszinte hittel, meggyőződéssel, felkészültséggel és erkölcsi meggyőződéssel a város érdekeiben politizálunk. Az elmúlt egy év, ami mögöttünk van a választás óta, azt mutatja, hogy minden nehezítő körülmény ellenére ez a város – és talán főpolgármesterként én ehhez hozzátettem azt, amit egy főpolgármestertől elvárható, hogy hozzátesz – ma jobban látja a saját jövőjét, mint korábban.
Elkedvetleníti vagy felajzza az, hogy saját frakció nélkül naponta kell egyeztetnie mindenkivel? Egyáltalán kivel kell ilyenkor egyeztetnie?
Az, hogy egyeztetni kell, nem probléma. Az, hogy a partnerek nem mindig találnak rá azokra a szempontokra, amik a város érdekét szolgálják, az nyilván sokkal nehezebb. Sokkal több az ajtócsapkodás. Szerintem félreértése a helyzetnek, hogy a demokrácia fellegvára lett a Fővárosi Közgyűlés. Szerintem nagyon rapszodikus, kiszámíthatatlan politikai környezet van.
Kivel a legnehezebb?
Hadd ne zsűrizzem a partnereimet, mert meg kell velük állapodni. Nem könnyű. Nyilván én sem vagyok tökéletes, de valahogy azt látom, hogy a város működőképességének a megőrzésének fontosságát és azt, hogy ilyen nehéz körülmények között átjussunk a tű fokán, valahogy eljussunk odáig, hogy 2026-ban egy új kormányzattal új alapra tudjuk helyezni a viszonyunkat, ezt a szempontot nem mindenki látja. Hadd mondjak egy pregnáns példát! Nyilván tök jó az, hogy péntek meg szombat este hosszabban jár a metró, de ahhoz is kell hozni döntéseket, hogy egyáltalán járjon a metró. A közösségi közlekedés finanszírozásának a megőrzése szempontjából kell pénzügyi eszközöket alkalmaznunk, amelynek kapcsán alternatívát az égadta világon senki nem mondott. Korábban a faktorálás intézményét használta, azt a kormány megszüntette, ezért alkalmazunk egy másik pénzügyi technikát, ami szintén követelésértékesítés, van egy áthidaló mentőkötelünk, és ezt le lehet szavazni, csak ezzel valaki azt vállalja magára, hogy őt valójában nem érdekli az, hogy jár-e a metró vagy sem. Magyarán, szerintem ilyen politikai, pénzügyi körülmények között ez a város nemcsak egyszerűen működik, hanem nyáron azért kapom a kritikát, hogy túl sok felújítás van. Én ezt egy nagyon nagy teljesítménynek gondolom. Érvelve az igazunk mellett és kihasználva a jogállam eszközeit, nagyon fontos csaták vannak mögöttünk az elmúlt egy évben, amiket megnyertünk. Nyilván a legfontosabb csata még előttünk van, remélem, hogy ez nem csata a kormánnyal, hanem a közös érdeknek a felismerése, a város működőképességét veszélyeztetni senkinek nem szabad. De én azt gondolom, hogy ma a város jobban át tudja élni azt, hogy milyen fontos a Fővárosi Önkormányzat a város életében. Olyan döntések vannak mögöttünk, amelyekben joggal mondhatja sok százezer budapesti, hogy az a politika, amit kijelölt a választói eredmény, beleértve a közgyűlésnek ezt a rapszodikus működését és a főpolgármester személyét, ez összességében mégiscsak közelebb viszi a cárost ahhoz a jövőképhez, amiben mindannyian hiszünk.
Gyurcsány Ferenc visszavonulásával most Dobrev Klárával kell egyeztetni, ha kell fővárosi ügyekben?
Ez egy rossz mítosz, lehet, hogy kiábrándítom a hallgatóságot, de az elmúlt öt évben, amíg Gyurcsány Ferenc volt a DK elnöke, talán kétszer beszéltem vele, és amióta az elmúlt ciklusban együtt dolgozunk a három DK-s képviselővel, egyszer sem beszéltem DK-s pártvezetőkkel. Meg vannak választva a képviselők, Szaniszló Sándor polgármester úr a frakcióvezető, mindent meg tudunk beszélni. Ez a Fidesz-propaganda által felfestett baromság, hogy Gyurcsány Ferencnek ráhatása van a Fővárosi Közgyűlés működésére, korábban sem volt, most sincs.
A kerületi polgármesterekkel tervezett fórum összejött? Beszélt arról, hogy ezt valahogy meg kéne csinálni, ha már a közgyűlés kicsit döcög.
Igen, de nyilván a közgyűlés akkor is döcög, ha az általa gyakorolt jogi kompetenciákat senki nem kérdőjelezi meg. A közgyűlés tagjainak kell a közgyűlés hatáskörében eljárni. A polgármesterek bevonása más szempontból fontos. Én ennek a helyes fórumát a Budapesti Önkormányzati Szövetségben látom, ezt még 2011-ben hozták létre a kerületi polgármesterek. Ez egy önkormányzati szövetség, és ennek a munkáját szeretném élettel megtölteni és újra visszahozni a várospolitikáról való gondolkodásba a kerületi szempontokat, a kerületi polgármesterekkel. Én nagyon büszke vagyok arra, hogy Kiss Ambrus főigazgató úrral közösen az elmúlt hónapokban rengeteg polgármesternél jártunk személyesen, most éppen a XXII. kerület polgármesterével tárgyaltunk a kerületet érintő ügyekben. Hiányolom a polgármestereket a közgyűlésből, kétségtelen, hogy az előző ciklus ilyen szempontból sokkal fegyelmezettebb és kiszámíthatóbb működést eredményezett, de most a közgyűlés tagjai megválasztásra kerültek, senki nem vitatja a legitimitásukat, de ezzel együtt is nekem főpolgármesterként az egyik legfontosabb társadalmi kapcsolatom a kerületek felé vezet, és a kerületi polgármesterekkel mindig nagyon szívesen beszélgetek.
A Fővárosi Közfejlesztések Tanácsában semmi élet nem maradt? Ezt még Tarlós István egy eggyel korábbi választáshoz közeledve küzdötte ki, és abban nagyon komoly garanciák vannak, ami a főpolgármestert illeti.
Ez egy nagyon jó kezdeményezés volt, mert valójában visszatért Budapest aranykorának a működési modelljéhez. Budapest aranykorában Közmunkák Tanácsának hívták ezt a szervezetet, de a kormány, a főváros és egyébként, ami nagyon fontos, a működő tőkének, a magánberuházóknak a szentháromsága tette Budapestet naggyá, valamikor a dualizmus idején. Ehhez kéne visszatérnünk. 2018-ban jött létre újra a Közfejlesztések Tanácsa, és amikor én főpolgármester lettem, egy ideig még működött, de aztán valahogyan okafogyottá vált. Az ott született döntéseket nem nagyon hajtotta végre a kormányzat, az egész valahogy érdektelenné vált. Volt egy megbeszélésem Navracsics miniszter úrral, aki fölvetette azt, hogy szüntessük meg ezt a tanácsot. Volt is egy kormányrendelet, ami ezt készítette elő. Én nagyon erősen tiltakoztam, bár Navracsics miniszter úrral kiváló a személyes viszonyunk, de én ezt nagyon rossz gondolatnak tartom. Persze értem, hogy most ez nem működik, de nem adnám föl azt az ambíciómat, hogy 2026-ban, bármilyen kormány lesz, nyilván ellenzéki politikusként én a változást szeretném, de mindenképpen azt szeretném, hogy működjön újra a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa, és ne csak működjön, hanem hozzon megvalósuló döntéseket. A nemzet fővárosának a fejlesztése, nem lehet áldozata a főváros és a kormány közötti politikai vitának. Tudom, hogy idáig mindenki egyetért velem. Utána elkezd mindenki mutogatni a másikra, hogy a kormány szerint a főváros tehet róla, a főváros szerint a kormány.
Miért politizál a főpolgármester, miért nem menedzseli a várost? Ezt szokták mondani.
A város menedzselése azt jelenti, hogy politizálok. Csak azt kell látni, hogy a fővárosnak nincsenek olyan jogi eszközei, hogy háborúban legyen a mindenkori kormánnyal, mert nekünk nincsen töltényünk. Mi nem tudunk jogszabályokat hozni, nem tudunk önkormányzati tulajdonba vonni állami tulajdonokat, csak a központi kormánynak vannak eszközei ahhoz, hogy lenyomjon egy önkormányzatot. Ez történt az elmúlt öt évben. Nyilván ez ellen küzdök, valójában főpolgármesternek lenni, ma elsősorban ezzel a politikai lenyomással szembeni ellenállást jelenti, sajnos. Azt remélem, hogy 2026-ban olyan kormányzati hozzáállás lesz a magyar politikában, amiben a nemzet fővárosa Magyarország fejlesztésének a motorja lesz, mint ahogy Budapest a magyar gazdaság motorja, Budapest a magyar kulturális élet motorja. A magyar nemzeti identitás szíve az Budapesten van, nem lehet ezt a háborút, pszichózist fenntartani, de ehhez nem a fővárosi hozzáállásnak kell változnia, mert mi nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ne keresünk szövetségest a kormányban, a kormány hozzáállásának kell változnia, sajnos, az elmúlt években politikai riválist látott a fővárosi önkormányzatban.