Az elektromos autók akkumulátorainak újrahasznosítása túl drága és energiaigényes, ezért a nagy kérdés, hogy van-e annyi tartalék, hogy ezt a feljövőben lévő iparágat táplálni tudják-e. Mindaz, ami az elektromos autók építéséhez kell, ugyanis jelentős részben ritkaföldfém, kobalt, lítium, nikkel, magán, illetve a villanymotoroknál a réz, ami ugyan nem ritkafémföld, azonban viszonylag drága és nehezen is bányászható – mondta Szécsényi Gábor.
Az Autó főszerkesztője megjegyezte, korábbi kutatások alapján az mondható, hogy
elsősorban nem a mennyiséggel van a baj, hanem, hogy bizonyos országok – gazdaságföldrajzi szempontból – előnybe kerülnek,
ha marad a mostani ritkafémföldekre alapuló villanymotor- és akkumulátorgyártás. Mert például a Föld lítiumtartalékának a jelentős része Kína területén található, bár Dél-Amerikában is találtak egy nagyobb mennyiséget a közelmúltban, míg a kobalt javarészt Közép-Afrikában lelhető föl. Így az említett területek föl fognak értékelődni a közeljövőben. „És akkor még nem is beszéltünk a rézről, amiből szintén van elég, de a bányászata is meglehetősen környezetszennyező, -romboló tevékenység.”
A fentiek figyelembevételével tehát fölvetődött a kérdés, hogy nem feltétlenül a meglévő, egyébként akár kétszáz évre – az autógyártás szempontjából – elegendő tartalékokat kellene kibányászni és felélni, hanem
a már a beépített anyagokat kellene valamilyen úton kinyerni a már lefutott, elhasználódott akkumulátorokból,
illetve egy köztes lépcsőt beiktatva, a még üzemképes, de kapacitásban a használat miatt már „gyengélkedő” akkumulátorokat valamilyen más, statikus üzemmódban kellene alkalmazni, például világítani velük olyan helyeken, ahol a vezetékes áramszolgáltatás nehezen jut el – magyarázta a szakember.
Szécsényi Gábor úgy véli, nagy szükség lenne autógyári szabványokra, hogy ne legyenek ennyire különbözőek az akkumulátorok. „Kis túlzással azt lehet mondani, hogy ahány akkumulátorgyártó, annyi féle a kialakítás–megoldás, bár az elv ugyanaz mindegyik esetében.” Következésképp nagyon nehezen illeszthetők össze az egyes akkumulátorok elemei, ami nagyban megnehezíti az újrahasznosítást. Hiszen ahhoz elsőként szét kell őket bontani, majd azt követően lehet a bennük található ritkafémföldeket és egyéb értékes fémeket újra fölhasználni, összeépíteni. „Ha ez legalább cellaszinten szabványos lenne, tehát
mindeki ugyanazon LEGO-kockákból építené föl az akkumulátorát, csak különböző kialakításokkal, különböző méretekben, sokkal egyszerűbb lenne a helyzet.”
Tehát, aki ma akkumulátort – de akár villanymotort – akar újrahasznosítani, teljesen szét kell azt bontania, hogy kinyerhesse a már említett alapanyagokat (utóbbi esetében a rezet és a mágneseket) – összegezte Szécsényi Gábor. Ráadásul a globális szempontokat figyelembe véve az sem elhanyagolható, hogy az újrahasznosításnak energia igénye van, valamint környezetterheléssel jár.
Jó ötlet a hidrogénhajtású autó, de ez önmagában még kevés – tette hozzá a szakértő. Ugyanis a hidrogén a Földön a leggyakrabban előforduló elem, könnyű is, viszonylag nagy energiatartalma van, tehát el is lehet égetni, de ebben az esetben nem erről van szó – fogalmazott. „Ha van hidrogénünk, amit mondjuk tiszta energiával állítottunk elő,
akkor is gond, hogy hogyan tároljuk, nemcsak az autóban, hanem addig is, amíg az autóba kerül."
A hidrogénkutak túl drágák és ez az infrastrukturális hiányosság meggátolja hidrogénhajtás terjedés.