Fenntartható-e a növekedés?
Az első kérdés az volt, hogy fenntartható-e az a 4 százalék körüli növekedés, amit 2017-ben láttunk. Virág Barnabás szerint finanszírozás szempontjából igen, hiszen az elmúlt 4-5 év legnagyobb eredménye a sikeres pénzügyi stabilizáció, a folyó fizetési mérleg tartós többlete, a tartósan alacsony költségvetési hiány és a stabil külső finanszírozási helyzet.
Az MNB előrejelzése szerint idén még 4 százalék fölött is lehet a növekedés, 2019-20-ban ez 3 százalék környékére csökkenhet azzal a kitétellel, hogy a gazdaságpolitikának megmarad a mozgástere ennek támogatásához. Ebből a szempontból is az egyik legfontosabb, hogy hogyan alakul a külső környezet, főként Európa, ahol az utóbbi hetek turbulenciái kifejezetten aggasztók.
Szabó László a gazdaság ciklikusságát hangsúlyozta, ahogy tette azt az első gazdaságpolitikus, a bibliai József is. Magyarország exportja és importja a GDP 200 százalékát is meghaladja, így nem lehet a gazdasági kilátásokról a külső környezet nélkül beszélni. Márpedig azt látjuk, hogy az Egyesült Államokban az elmúlt 100 év második leghosszabb gazdasági fellendülését tapossuk, és ha látjuk, hogy ennek fenntartása már milyen áldozatokkal jár, akkor az arra utal, hogy a vége felé lehetünk. Nem biztos, hogy lesz még két jó éve a világgazdaságnak, bár persze nem tudjuk.
Ha a belső helyzetet nézzük, akkor pozitívum és negatívum is van. Az, hogy a magánszektor adóssága az országban nagyon alacsony szintre ment vissza, azt jelenti, hogy ez még lehet a bővülés forrása. Ezt kevés ország mondhatja el magáról. Ugyanakkor a növekedés korlátai áthelyeződtek a munkaerőpiacra. Ma már mindenki dolgozik, aki akar, így a növekedés ezen automatikus forrása kiapadt, és lehet, hogy a további nyomás már nem növekedésben, hanem inkább inflációban fog megtestesülni.
Külső kockázatok
Abban megegyeztek a felek, hogy inkább külső kockázatai vannak a növekedésnek. Szabó László felhívta a figyelmet, hogy nem atommeghajtású jégtörő vagyunk, hanem vitorlás, amelynek a külső erők mentén kell lavíroznia. A politika szereti ugyan az országot jégtörőhöz hasonlítani, de szerencsére a gazdaságpolitika tisztában van a hajónk típusával. Az olasz események is arra hívják fel a figyelmet, hogy vannak olyan problémák, amelyek nem oldódnak meg maguktól.
Virág Barnabás éppen ezért tartja szerencsésnek, hogy most már egészen más ligában vagyunk, mint 10 éve, azáltal, hogy megszüntettük a magas költségvetési hiány, eladósodottság és devizaadósság csapdáját. Ezzel visszakerültünk a stabilabb visegrádi gazdaságok közé. A belső tényezőkben pedig inkább lehetőségeket lát, mint kihívásokat.
Munkaerő-piaci problémák
A munkaerőpiaci problémákat aktív menedzseléssel szerinte kezelni lehet. Ennek egyik pillére a bérkonvergencia, ami részben a piac hatása, de az aktív adó- és bérpolitika is sokat segít. A másik pillér a technológiai fejlődésből származó lehetőségek kihasználása. Fel kell készíteni a hazai vállalkozásokat arra, hogy a munkaerőt beruházásokkal pótolják. A tőkeállomány modernizálódása, a robotizáció és a digitális technológiák használata egyszerre szállít növekedést és orvosolja a munkaerőpiac szűkösségét.
Szabó László szerint is racionálisan fog viselkedni a privátszféra, hiszen a beruházások legtermékenyebb talaja a munkaerőhiány. Ahol lehet, gépesíteni kell, csak az a kérdés, hogy mit lehet ott tenni, ahol ez lehetetlen, mint például a szolgáltató szektor jó részében.
Érdekes gazdaságpolitikai kihívás lesz annak a – számára lehetetlennek látszó – problémának a kezelése, hogy a hatékonyabb nagyvállalatok, ahol a munkabér-emelkedés lényegesen kisebb problémát jelent, éppen az oly fontos kis- és középvállalkozások (KKV) elől fogják elszívni a munkaerőt.
Állami szerepvállalás
A kormány jövőbeli mozgásterével kapcsolatban Szabó László elmondta, hogy pont ebből a szempontból lett volna nagyon fontos, hogy ezekben az években alacsonyabb költségvetési hiány legyen, hiszen amikor majd jön a lassulás, akkor nyilván nem 2,2 százalékra szeretnék majd a jelenleg 2 százalékos hiányt növelni. Különösen nagy probléma az, hogy az állam most a magánszektor elől szívja el a munkaerőt például az építőiparban. Mennyivel szerencsésebb lenne, ha most, amikor az építőipar kapacitásait a privátszektor is 100 százalékban le tudja kötni, az állam kivonulna, és akkor térne vissza, amikor a magánszektor aktivitása visszaesik.
Virág Barnabás szerint is érdemesebb lett volna alacsonyabb hiányt produkálni, bár a minisztérium részéről is elhangzott már a 0 százalékos hiánycél. Ugyanakkor szerinte van a hiánynak előnye is, hiszen ezzel a növekedési impulzust lehet segíteni.
Szerinte van a magyar gazdaságnak egy autonóm növekedési tényezője is, a lakossági fogyasztás. Egy másik növekedési elem a kkv-szektor modernizálása lehet. Ebben a méretgazdaságosság fog sokat segíteni – a jelenlegi szétaprózódott struktúra a dél-európaihoz hasonlítható. Egy 4-5 fős cégnél ritkábban kerül sor új beruházásra, miközben egy 40-50 fős cégnél – új technológiákkal – komoly növekedési többlet érhető el.
A demográfia jelentőségét mindketten hosszú távon hangsúlyozták, a következő ciklusokra ennek nem lesz hatása. Szabó László szerint a bérkonvergencia majd hazacsábíthat külföldön dolgozókat, de egy normális országkép is kellene, ami segíthet abban, hogy az elit gimnáziumok végzőseinek ne a külföldi egyetem legyen a prioritás. Ez hatékonyan tudná a rövidebb távú problémákat orvosolni.
Virág Barna az adórendszert és az otthonteremtési intézkedéseket emelte ki, amelyek a demográfiai problémákat kezelni igyekeznek. Ezek még bővülhetnek, valamint idővel a bölcsődék és óvodák építése is segíthet majd.
Uniós források sorsa
Az EU-s források Szabó László szerint egyértelműen csökkenni fognak egyrészt a torta kisebbé válásával, másrészt a politikával kapcsolatos objektív/szubjektív tényezők beemelésével.
Virág Barnabás szerint ez a kérdés túl nagy hangsúlyt kap, hiszen egy alkufolyamat elején járunk még. Addig is azon kell gondolkozni, mivel lehet kiváltani a beruházások finanszírozását. Az egyik lehetőség a bankrendszer, hiszen a vállalati hitelek aránya a GDP-hez képest jelenleg nagyon alacsony. A másik a tőzsde, ahol a kkv-szektor is forrásokhoz juthat. Vannak tehát belső megtakarítások, így inkább az a kérdés, hogyan lehet ezeket majd hatékonyan allokálni.
Infografika a témában:
A teljes beszélgetés felvétele:
A múlt heti adásban az uniós támogatásról magyar gazdaságra gyakorolt hatásáról volt szó.
A korábbi adásokat itt megnézhetik.