A klímaváltozásnak mind az eredettana, mind a hatásai szempontjából is egyaránt van oka és következménye is a gyógyszerészetben, illetve magában az egészségügyi ellátásban is. A következményei pedig közvetlen és közvetett formában is jelentkeznek – emelte ki az InfoRádióban a Magyar Gyógyszerészeti Kamara kórházi szervezetének elnöke.
A közvetlen következmények közül a legfontosabbnak azt tartja, hogy például egyes térségekben, így akár Magyarországon is megjelenhetnek olyan kórokozókat hordozó állatok, például rovarok, amelyek korábban nem voltak őshonosak az adott térségben, és ezek terjeszthetnek olyan betegségeket, amelyekkel korábban nem találkoztunk. Ilyen lehet például a nyugat-nílusi láz vagy a dengue-láz, ami kihívások elé állítja az egészségügyi ellátórendszert. De ugyanígy a nem látható méretű kórokozóknál, a mikrobáknál, a baktériumoknál, a gombáknál is megjelenhetnek olyan fajok vagy fajváltozatok, amelyeket például a melegedő természetes vizek fognak élőhelyként hordozni, de akár az egyes árvízzel sújtott területek hosszan víz alatt lévő területei is élőhelyül szolgálhatnak ezeknek a mikrobáknak. Ezek okozhatnak például a fürdőzőknél gyomor- vagy bélpanaszokat, vagy nyílt sebnél akár véráramfertőzést is – tette hozzá Süle András.
Beszélt arról is, hogy egy hőséghullám hatására az egyes gyógyszerek eltarthatósága és stabilitása is változhat, főleg, ha nem kontrollált körülmények között, mondjuk hűtőszekrényben tárolják, hanem otthon egy polcon. Ott már
komoly következményei lehetnek annak is, ha tartósan 30 fok fölött van a hőmérséklet.
A Kórházi Gyógyszerészek Európai Szervezetének leköszönő elnöke a közvetett következményekről elmondta: ha hosszú ideig hőséghullámmal küzd egy adott térség, akkor az emberi szervezet vízháztartásának, a keringési rendszernek, valamint a szív-érrendszeri folyamatainknak szintén meg kell küzdeniük ezzel az új külső körülménnyel. Ha szív-érrendszeri megbetegedése van valakinek, különösen ha súlyosabb, például szívelégtelenség, amit gyógyszerrel tartanak egyensúlyban, akkor ha ilyen megterhelés éri a szervezetet, az egyensúlya könnyedén felborulhat. Ezért ilyenkor a gyógyszeres terápiát hozzá kell igazítani ehhez az új körülményhez – hozta példaként a klímaváltozás hatásaira Süle András.
Hasonló helyzetűként említette még az ipari vagy a közlekedési kibocsátás miatt a megszokottnál magasabb füst- vagy levegőszennyezéssel érintett térségeket, ahol megemelkedik a légzőszervi megbetegedések súlyossága és gyakorisága. Már gyermekeknél kialakulhatnak emiatt asztmás kórképek, fiatal felnőtteknél az allergia, az idősebb korcsoport esetében pedig az úgynevezett krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) súlyossága fokozódhat.
A klímaváltozás hatással van a gyógyulásra is, itt két fő folyamatot emelt ki Süle András. Az egyik a szervezet saját regenerációs képessége, amelyet minden olyan folyamat próbára tesz, amely egyébként a szervezet önálló egyensúlyát, úgynevezett homeosztázisát is kihívások elé állítja. Ugyanis az extrém hideg, az extrém meleg, vagy a hosszú ideig tartó nagyon párás környezet egyértelműen és igazoltan hatással van ezekre a gyógyulási folyamatokra.
Ennél összetettebb folyamatokként említette a környezetterhelésből fakadó problémákat, amelyekre nagyon jelentős kutatások is irányulnak. Egyre gyakoribb kérdés például az, hogy a gyógyszerhulladékok milyen módon terhelik a környezetet, a természetes vizekbe kerülő gyógyszeranyagok meddig és milyen formában lesznek jelen a vizeinkben.
„Ha hosszú távon kitett a lakosság például az antibiotikumoknak, hormontartalmú készítményeknek, szteroidoknak, amelyek nyomnyi mennyiségben, de ott vannak a vizeinkben, annak egyelőre nehezen belátható és nem túl jelentős mértékben kutatott következményei vannak. Jelenleg
a tudományos konszenzus szerint aggasztóak ezek a trendek, hiszen a világ legtávolabbi pontjain, akár az óceánok vizeiben is már jól mérhető mennyiségű antibiotikum- vagy hormontartalmú készítmény lelhető fel"
– hangsúlyozta a Magyar Gyógyszerészeti Kamara kórházi szervezetének elnöke.
A változásokra való felkészülés egyszerre jelent szakmai típusú és humán erőforrásbeli felkészülést is. Úgy látja, egyelőre talán az előbbi a kisebb probléma, hiszen ezek a megbetegedések annak ellenére, hogy számosságukban gyakoribbá válnak, jól kezelhetők, rendelkezésre állnak mind az orvosságok, mind pedig az ehhez alkalmazandó protokollok is, vagyis ilyen értelemben az orvostudomány, a gyógyszerészet fölkészült.
„Nagyobb kérdés, ha olyan területre érkezik meg egy új kórokozó, ahol az korábban nem volt őshonos, akkor az esetleg egy helyi kiterjedésű, kisebb méretű járványt tud okozni. Ez a társadalom és a lakosság számára jelentősebb megterhelés és veszély. Ugyanakkor azt mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy ezekre a megnövekedő terhekre emelkedő humánerőforrás-igénnyel is kell válaszolnunk, és ez bizony jelen helyzetben széleskörű európai kutatások tanúsága alapján egyre problematikusabb az egészségügyben. Alapvetően is a teljes európai térségre érvényesen állíthatjuk, hogy öregedő társadalmak vannak ezekben az országokban, vagyis már maguk a demográfiai folyamatok olyanok, hogy egyre kevesebben lépnek be egészségügyi képzésekbe, egyre kevesebben szereznek diplomát orvosi, gyógyszerészi, ápolói és más egészségügyi hivatásterületeken, és egyre többen lesznek azok, akikről az új szakembereknek gondoskodniuk kell. Ez talán az én meglátásom szerint a legfontosabb kihívás a középtávú jövőre nézve is" – hangsúlyozta Süle András.