A Northwestern Medicine nevű, akadémiai és egyetemi kutatóintézményeket összefogó nonprofit szervezet egy friss tanulmánya azt mutatja, hogy a szaglásért és a motivációért felelős agyterületek közötti gyengébb szerkezeti kapcsolat hozzájárulhat a magasabb testtömegindexhez (BMI). Úgy tűnik, hogy ez az összeköttetés szerepet játszik a táplálkozási szokások szabályozásában és magyarázatot adhat arra, miért hagyják egyesek könnyedén abba az evést, ha jóllakottságot éreznek, míg mások nem képesek erre, ami elhízáshoz vezethet.
Az MRI-adatokból származó eredmények szerint az ezen idegpályákban fellépő zavarok miatt a táplálék még jóllakott állapotban is vonzónak tűnhet, ami túlevéshez vezethet.
Az érintett két agyterület:
- szaglógumó – a halántéklebeny belsejében lévő szaglókéreghez kapcsolódó terület, amely az agy jutalmazó rendszerének része
- periakveduktális szürkeállomány (PAG) – az agytörzs egy része, ez a régió számos "motivált" viselkedésben szerepet játszik a negatív érzésekre, például a fájdalomra és a fenyegetésre adott válaszokkal; és úgy tűnik, szerepe lehet az evési késztetés elnyomásában is.
A kutatók egy korábbi eredménye már kimutatta, hogy az étel illata étvágygerjesztő, ha éhes valaki, de az illat kevésbé vonzó, ha valaki már jóllakott. Ám "ha az ezt szabályozó agyi áramkörök megszakadnak, akkor az agyi jelek zavarosak lehetnek és az étel akkor is vonzó szagú maradhat, amikor az illető már teleette magát. Így több ételt fogyaszthat a szükségesnél, ami a BMI emelkedéséhez, hízáshoz vezethet" – magyarázta Guangyu Zhou, a Journal of Neuroscience lapban megjelent tanulmány egyik szerzője, a Northwestern Egyetem Feinberg Orvostudományi Karának neurológiai professzora a SciTechDaily cikke szerint.
Habár a kutatás közvetlenül nem mutatta ki, a kutatók feltételezik, hogy ha egészségesek az agyi kapcsolatok a viselkedésért és a jutalmazásért felelős területek között, akkor azok szabályozni képesek az étkezést azzal, hogy a jóllakottság esetén „már nem esik jól”, „már nem vonzó” jeleket küldenek az egyénnek. Úgy képzelik, ez egyfajta kapcsoló lehet, ami ki- és bekapcsolhatja az étkezési vágyat.
Ezen agyi folyamatok még alaposabb megértése kulcsfontosságú lehet a túlevés elleni kezelések kidolgozásához.