A balesetek többségénél azt hallani, hogy nagyobb testű, harci kutyák támadtak emberre.
"Nem kutyafajtának tulajdonítható a támadások többsége, hanem az ember hibájának.
Az a kutya, amelyik bizonytalan, védekezni fog, és mindegy, hogy ki áll mellette vagy mögötte. A labradoroknak vagy a puliknak nem mentség, hogy ők nem támadnak, mert szelídek és családbarátok; ott is vannak jó és rossz kutyák. Minden olyan fajtánál, amit annak idején kitenyésztettek, a cél valamilyen funkció volt: munkára és többnyire vadászatra nevelték a kutyákat – mondta Vasszi Zoltán, a Magyarországi Amerikai Staffordshire Terrier Egyesület elnöke a haon.hu portálnak.
Támadást adott esetben egy békés, családi kedvenc is elkövethet. A portál egy olvasó esetéről számolt be: "Siettünk a párommal haza a munkából, mert egyik családtagomhoz mentőt kellett hívni. A mentősök mondták, hogy nem akarnak bemenni, mert kutya van. Előrementem, majd ahogy kinyitottam az ajtót, a golden retriever kutyám édesanyámról csüngött a karjába „kapaszkodva”. Rákiabáltam az ebre, majd elengedte anyukámat. Ömlött a vér a karjából, és sokkos állapotba került".
A fiatal nő úgy véli, hogy a sziréna váltotta ki az eb „megőrülését”, de mai napig nem hibáztatja a kutyát. "Öt vadidegen ember ordibált a kapun befelé, a kutya pedig nem mozdult. Édesanyám emlékeiben a történet úgy él, hogy hátulról tolta félre a kutyát, és az eb úgy védekezett, hogy rátámadt".