„A betegek számára egy dolog nagyon fontos: az, hogy közérthetően mondjuk el nekik, mi a bajuk, mi a teendő és mi a továbblépés következő eleme” – hangsúlyozta a Magyar Kórházszövetség elnökségi tagja az InfoRádiónak.
Tamás László János hozzátette: olyan beteggel még nem találkozott, aki azt kérte volna, hogy a zárójelentésében a hosszú latin szöveget magyarul írják le. Ezek a dokumentumok igazából nem is a betegek számára készülnek.
„Általában az orvosi iratok egy másik orvosnak íródnak, aki lehet egy szakorvos kolléga vagy egy háziorvos. A dokumentum, a lelet a betegé, de őróla szól, másnak. A világon mindenütt az orvosok egymással orvosi nyelven kommunikálnak, ami alapvetően latin vagy angol. Ez a kommunikáció felénk szól” - mutatott rá a szakember.
Ugyanakkor – fűzte hozzá - a betegnek alapvető joga, hogy tudja, mi a baja és mi a teendője. Ezt a tájékoztatást számukra feltétlenül meg kell adni.
„Ennek megvan a lehetősége és ezzel egyet is értek” - jelezte.
Tamás László János szerint azonban az, hogy egy orvosi iratnak milyen nyelven kell íródnia, mellékes kérdés, mert nem ez a lényeg.
„Több tízezer beteget láttam már életemben. Az orvosi dokumentumaikat azért gyűjtik, hogy a következő orvosnak meg tudják mutatni. Senki nem olvasgatja otthon a zárójelentését, miért is olvasgatná?” - fogalmazott a Magyar Kórházszövetség elnökségi tagja.
Azt persze nem könnyű kivédeni, ha a beteg azt mondja, nem kapott kellő tájékoztatást az orvosától.
„Azt, hogy mi hangzott el az orvos és a beteg között, csak ez a két ember fogja tudni. Akármilyen nyelven írunk akármiről, akármit teszünk, soha olyan dokumentumot nem fog találni, ami egy félórás beszélgetést dokumentálna, hogy ki mit mondott a másiknak és ki mit értett meg belőle” - mutatott rá Tamás László János.