Erdő Péter azt írta: ötszáz évvel ezelőtt Mohács mezején nem csak egy csata dőlt el. Elesett a fiatal II. Lajos király, vele együtt pedig azok, akik engedelmeskedtek hívásának, és az ország védelmére keltek. Ott lelte halálát Tomori Pál kalocsai érsek, a magyar sereg fővezére, Szalkai László esztergomi érsek, Magyarország prímása, valamint a püspöki kar több tagja, számos főúr és sok ezer katona – idézte fel.
„Ismertek és névtelenek, akik a döntő órában vállalták a rájuk háruló kötelességet, és életüket adták hazájukért”.
A mohácsi csata hőseinek és áldozatainak emléke egész népünk öröksége – fogalmazott Erdő Péter. Hozzátette, nemcsak a vereségről beszél, hanem a hűségről, a helytállásról és az áldozatról is. Akik ott harcoltak, tudták, hogy a hatalmas túlerővel szemben nem arathatnak győzelmet, de a keresztény értékrend és a hazaszeretet erőt adott a félelmeik legyőzéséhez.
Erdő Péter kiemelte: a csatatéren elesettek emléke arra figyelmeztet, hogy „nem hajszolhatjuk mindennapi érdekeinket úgy, hogy közben megfeledkezünk a közösség javáról.
Nem tehetjük kockára az ország jövőjét személyes előnyökért,
mert ha a közösség meggyengül, végül azok sorsa is bizonytalanná válik, akik a válság haszonélvezőinek gondolják magukat”.
A bíboros szerint Mohács emléke felelősségre és éleslátásra tanít. Isten színe előtt kell feltennünk magunknak a kérdést, hogy mi szolgálja valójában népünk életét és megmaradását. „Képesek vagyunk-e félretenni a széthúzást, felismerni a veszélyeket, és együtt dolgozni azért, amit elődeinktől örököltünk, amit tovább kell adnunk a következő generációknak?” – fogalmazott.
Azt is írta: a mohácsi hősök tovább élnek a nemzet emlékezetében, tetteik következményeiben és abban az áldozatban, amelyet a hazáért vállaltak. „De hisszük, hogy személyesen is élnek Isten előtt, a szentek közösségében. Ezért imádkozunk értük, és ezért kérjük Istent, hogy adjon nekik örök nyugodalmat” – fogalmazott a bíboros.
Erdő Péter rámutatott: ha Mohácsra emlékezünk, lélekben végig kell járni az azóta eltelt ötszáz esztendőt is.
„Kudarcokon, háborúkon és pusztuláson át népünk mégis fennmaradt”,
és „hívő szívvel ebben az isteni gondviselés jelét ismerjük fel” – közölte.
„Becsüljük meg tehát halottainkat és hőseink emlékezetét! Tanuljunk történelmünkből, keressük önzés nélkül a közösség javát, szolgáljuk hittel és szeretettel az életet, és újítsuk meg bizalmunkat az isteni gondviselésben!” – kérte a bíboros.