Hangsúlyozta: a magyar álláspont, hogy a kohéziós politika az EU egyik legsikeresebb szakpolitikája, és Magyarország érdekelt ennek jövőbeli sikerében. Kiemelte: minél erősebb a kohézió egy országban és társadalomban, annál jobb a versenyképesség.
A 2024. július elsején induló magyar elnökség alatt szeptemberben informális tanácskozáson, november–decemberben pedig formális tanácsülésen vitatják meg az EU kohéziós politikájának jövőjét. A területalapú kohéziós politika fő feladata a konvergencia és a leszakadó térségek felzárkóztatása – húzta alá.
Jó hír, hogy az elmúlt 70 évben nagyon erős kohéziós folyamatok zajlottak le az uniós tagállamokban, és figyelemreméltó volt a magyar és a régiós országok gazdasági felzárkózása az uniós csatlakozás óta eltelt 20 évben. Magyarország a fejlettségi rangsorban olyan régi uniós tagállamokat előzött meg, mint Görögország, és nagy versenyben van Portugáliával – mondta.
Elmondta: a magyar kormányzat stratégiai célkitűzése, hogy az EU öt legélhetőbb országa közé kerüljön 2030-ra. Ehhez olyan fejlesztéspolitikára van szükség, amely biztosítja a vidéki népesség megtartását, az élhető vidék és városok létrejöttét. Kiemelte: amíg a tagállamok közötti fejlettségi szintek közeledtek, sok esetben egyes tagállamokon belül nőttek a területi egyenlőtlenségek.
Példaként felhozta, hogy Budapesten az egy főre jutó GDP 2004-ben az EU átlag 129 százalékán állt, 18 évvel később már 158 százalékot ért el. Az ország többi régiójában nem volt ilyen mértékű fejlődés; az észak-alföldi régió fejlettsége az uniós átlag 42 százalékáról 50 százalékára, a dél-dunántúli régióban 44 százalékról 52 százalékra emelkedett 2004 és 2022 között. Ugyanebben az időszakban az uniós csatlakozás idején az egyik legfejlettebb nyugat-dunántúli régióban az egy főre eső GDP az uniós átlag 66 százalékáról mindössze 68 százalékra emelkedett.
Az Európai Bizottság nyolcadik kohéziós jelentése megállapította, hogy az újonnan csatlakozott közép-keleti-európai tagállamok gazdasági felzárkózása az uniós csatlakozás óta nagy részben annak volt köszönhető, hogy ezen államok fővárosainak fejlődése az átlag felett növekedett.
Az uniós jelentésben kiemelték, hogy
egyre kevésbé kelet-nyugati, mintsem észak-déli fejlettségi különbségekről lehet beszélni az EU-ban – ez a megállapítás Magyarország esetében is elmondható.
A határ valahol a Zalaegerszeg, a Balaton déli partja, Paks, Dunaújváros és Békéscsaba közötti képzeletbeli vonalnál húzódik – mondta. Az e feletti térségekben elindultak a felzárkózási folyamatok, míg az alatta lévő területeken komoly kormányzati beavatkozásra van szükség.
A Szegeden megépített lézerközpont vagy a szintén a városba tervezett BYD-beruházás is azt a cél szolgálja, hogy az ország déli régióinak versenyképessége javuljon, ami a felzárkózást is előmozdítja.
Navracsics Tibor kitért arra, hogy a kormány tavaly decemberben fogadta el az új területfejlesztési törvényt, amely új fejlesztési és finanszírozási koncepciókat tartalmaz, tovább a régiókat jobban bevonják a döntések előkészítésébe.
A fejlesztési koncepció az eddig versengésére épülő modell helyett a térségi együttműködésre helyezi a hangsúlyt.
A miniszter által bemutatott fejlesztéspolitikai térképen a három fő fejlesztési övezet közül az egyik a Budapest és azt övező településeket összefogó városgyűrű. A mintegy 3 millió lakost magába foglaló övezet területfejlesztés szempontjából „egy városnak minősül” – fogalmazott.
A második városgyűrű a budapesti agglomeráció külső határát övező, a fővárostól 50-90 kilométerre fekvő településeket – Tatabánya, Székesfehérvár, Dunaújváros, Kecskemét, Szolnok és Eger – köti össze. A harmadik gyűrűt képező határmenti települések jövőbeli fejlődését meghatározhatják a határon átnyúló együttműködések. Példaként hozta fel a Győr-Pozsony-Bécs, a Debrecen-Nagyvárad, a Miskolc-Kassa, a Szeged-Szabadka, vagy a Pécs-Eszék térségeket.