Magyarországon éppen elegendő a vizek mennyisége, csak az éghajlatváltozással megváltozik egy kicsit az eloszlása, és a Tiszántúlon valószínűleg kevesebb víz lesz, szemben a Dunántúllal, de Magyarország nem szegény ország vizekben, különösen a felszín alatti vizekben, hiszen minden ide folyik – mondta az InfoRádió Aréna című műsorában Szöllősi-Nagy András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem víz- és környezetpolitikai tanszékének egyetemi tanára.
Arról is beszélt, hogy a felszín alatti vizekre vigyázni kell, úgy lehet csak kiaknázni, hogy az fenntartható legyen, amit kitermelünk, azt pótolni is kell. Ez a felszín feletti vizekből, a folyókból, a csapadékból lehetséges, és ennek a mennyisége és az eloszlása is kiszámíthatatlan, ennek ellenére a szakértő szerint nem várható, hogy drámai lesz a vízhelyzet Magyarországon.
"A szakma nem várja azt, hogy drasztikus változások legyenek a Kárpát-medencén belül. Csak a gleccsernyelvek visszahúzódásának lesz a hatása, hogy eleinte vízhozam-növekedést okoz, de aztán a végén elfogy, vagy legalábbis csökken. Ezért már jó előre érdemes felkészülni arra, hogy ami van, azzal hogy lehet gazdálkodni" – mondta Szöllősi-Nagy András.
Arra figyelmeztetett, hogy emiatt a Dunának is radikálisan csökkenhet a vízhozama, aminek az egyik veszélyes következménye az lehet, hogy "kifut a víz a paksi atomerőmű hűtőrendszere alól". Az egyetemi tanár szerint ez egy hosszú távon jelentkező probléma, de már most kell vele foglalkozni.
"Nem tudjuk megkerülni, akármennyire is a politika fogja a 34 évvel ezelőtti helyzetnek, hogy több gát legyen a Dunán, hogy
legyen egy megtámasztó gát, ami lehetővé teszi, hogy a paksi atomerőmű állandó vízellátásra biztosított legyen. Ez egy nagy kihívás"
– jelentette ki a vízügyi szakértő.
Szöllősi-Nagy András szerint elhibázott döntés volt a nagymarosi vízlépcső elvetése, és nem elsősorban a kieső energia, hanem az ökológiai és vízügyi következmények miatt. Az egyik ilyen, hogy mivel a Duna felsőbb szakaszán, Ausztriában több gát is van, emiatt folyó hordalékszegény lett, és Magyarországra érve az egyensúlyi állapot visszaállítása érdekében felkapja a hordalékot, így viszont a Gönyű–Visegrád közötti szakaszon a meder mélyül, és emiatt is csökken a szigetközi mellékágak vízellátása. "A vízlépcsőzés egy róka fogta csuka, mert ha valaki egyszer elkezdi, akkor nem tudja megállítani" – tette hozzá.
Az egyetemi tanár szerint Paks vízellátását egy, a Duna alsó szakaszán építendő gáttal lehet csak biztosítani,
"a politikának kellene ezeket a prioritásokat megállapítania, gazdaságilag és mérnökileg ezek megoldhatók, a politikai döntés a legnehezebb".
Hasonló a helyzet a Tiszán, ott Csongrádnál kellene egy fenékküszöb vagy gát, amellyel a Tisza alsó folyásán lehetne segíteni, ahol vészesen a talajban lévő vízkészlet is lecsökkent. A terv már "ötven éve az asztalon van, nem tudjuk megúszni".
Az ivóvíz ára
A vízgazdálkodás alapvetően nem mérnöki, hanem társadalmi feladat – mondta az InfoRádió Aréna című műsorában a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víz- és Környezetpolitikai Tanszék oktatója. Nemcsak az embereknek a vízhez való hozzáférését kell biztosítani, hanem a környezetnek is, ehhez pedig az emberek hozzáállásán is változtatni kell.
Szöllősi-Nagy András szerint a víz árával is kell foglalkozni, mert az, hogy mindenki egyforma árat fizet a vízért, nem felel meg a társadalmi egyenlőség fogalmának. Magyarázata szerint az ivóvízhez való hozzáférés az emberi jog, de az nincs rendjén, hogy aki a gyepét locsolja vagy a medencéjét tölti az ivóvízzel, ugyanannyit fizet érte.
Beszélt arról is, hogy
egészséges Magyarországon az ivóvíz, ahol esetleg arzénos, vagy magasabb a mangán- vagy vastartalma, annak a kezelésére ma már rendelkezésre állnak a megfelelő technológiák, csak pénz kérdése a megoldás.
A termálvizek hasznosításáról úgy vélekedett, hogy lehet használni például fűtésre is, de csak akkor, ha sikerül fenntartani az egyensúlyi állapotot. Ehhez például az egyik technológia, hogy visszasajtolják a használt vizet, aztán keresztülmegy a szűrőrétegeken és visszaállítja az eredeti állapotot.