A mostani ügy előzménye, hogy a 2006 és 2010 közötti időszakban az akkori kormány egy erőteljes gyógyszerpiaci liberalizációt hajtott végre. Ennek keretében született egy olyan politikai döntés is, hogy bizonyos gyógyszertárak esetében a nyitvatartási idő egy meghatározott hányadában nem kötelező a gyógyszerészek jelenléte. A Magyar Gyógyszerészi Kamara már akkor is jelezte kifogásait ezzel kapcsolatban.
2010-ben, az új magyar kormány Hankó Zoltán elmondása szerint figyelembe vette a kritikus hozzászólásokat és a testület által megfogalmazott szakmai érveket, így az érintett kompetenciát 2010-2011-ben sikerült rendezni jogszabályi szinten. Ennek értelmében azóta közforgalmú és fiókgyógyszertár esetében a nyitvatartási idő teljes egészében biztosítani kell a gyógyszerészi jelenlétet. Néhány évvel később, 2013-ban született egy újabb jogszabály, amely azt rögzítette, hogy a nyitvatartási idő, illetve a forgalom függvényében, hány gyógyszerésznek és hány asszisztensnek kell jelen lennie a gyógyszertárakban annak érdekében, hogy a kiszolgálás és a szakszerű tájékoztatás – a betegek igényeit kielégítve – zökkenőmentesen és megfelelő színvonalon történhessen.
A Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke szerint a mostani rendelettervezet bizonyos értelemben a korábban általuk kritizált, 2006 és 2010 közötti időszak szempontjait veszi figyelembe. „Mi, a kamara részéről, most is ugyanazt az elvet valljuk, nevezetesen, hogy a
gyógyszertárak nyitvatartási idejében – függetlenül attól, hogy az közforgalmú vagy fiókgyógyszertár – folyamatosan biztosítani kell a gyógyszerészek jelenlétét.”
Hozzátette: van egy szakmai szempontrendszer is, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ez alapján amennyiben nincs gyógyszerész a gyógyszertárban, amikor a beteg gyógyszereket kér, akkor az ott tartózkodó szakasszisztens a jogszabály szerint nincs feljogosítva minden expediálási folyamathoz tartozó tevékenységre.
Hankó Zoltán mindezt egy példával illusztrálva közölte: kötelező vizsgálni az együtt kiváltott gyógyszerek és a korábban kiváltott gyógyszerek közötti kölcsönhatást. Ha pedig bebizonyosodik, hogy olyan folyamat érvényesül, ami befolyásolja a gyógyszerek hatását, akkor közbe kell avatkozni.
„Ahhoz, hogy ezt a feladatot meg tudja oldani az expediáló szakember, az EESZT felületén kell látnia, hogy milyen gyógyszereket váltott ki korábban a beteg. Csakhogy a jogszabály jelen pillanatban nem ad jogot a szakasszisztenseknek e rendszerbe való betekintésre, csak a gyógyszerészeknek” – jelentette ki a kamarai elnök.
Hasonló a helyzet a párhuzamos gyógyszerelés esetén is, amikor ugyanolyan vagy nagyon hasonló hatóanyagú, de eltérő gyári nevű gyógyszer kiadásáról van szó. Nem szabad ugyanis, hogy ugyanazon hatóanyagú gyógyszerből kétszer-háromszhor többet szedjen valaki, mint amennyit kellene. Ezeken kívül is van még több más, a gyógyszerek kiadásához kapcsolódó feladat, melyeket jelen körülmények között a szakasszisztensek nem végezhetnek vagy nem tudnak megfelelni a törvény által előírt feltételeknek.
Felmerül a kérdés, milyen következményei lehetnek annak, ha a jövőben egyes patikákban nem lesznek gyógyszerészek. Hankó Zoltán felhívta a figyelmet, hogy a fiókgyógyszertárak jelentős része olyan településen található, ahol nincs állandó orvosi ellátás. Ebből fakadóan
az ilyen helyeken megvan a kockázata annak, hogy egy beteg orvossal és gyógyszerésszel sem tud konzultálni.
Hozzátette: nem engedhető meg, hogy a páciensek csak "másodrendű" egészségügyi ellátást kapjanak, márpedig a korábban említett szolgáltatások hiányában ez következhet be.
A kamarai elnök kitért a szakmapolitikai vonatkozásokra is: megerősítette, hogy relatív gyógyszerészhiány van az országban, de szerinte ez nem a problémák oka, hanem a következménye. Mint fogalmazott, azzal, hogy nem lesz kötelező a gyógyszerészek jelenléte a fiókgyógyszertárakban, nem oldódnak meg a vidéki gyógyszerellátást érintő problémák, inkább súlyosbodik a helyzet.
„Nem úszható meg, hogy ne kezdjünk el egyeztetést a politikai döntéshozókkal a vidéki gyógyszerellátás jövedelmezőségével és a szakembereket megtartó lehetőségekkel kapcsolatban.”
Hankó Zoltán jelezte: a Magyar Gyógyszerészi Kamara összegyűjtötte javaslatait és több mint két évvel ezelőtt készített egy anyagot, ami
„azóta is ott van a minisztérium asztalán.”
A tanulmány arra irányult, hogy próbálják meg holisztikusan kezelni a vidék gyógyszerellátási problémáit.
„Fontosnak tartottuk, hogy azok a gyógyszertárak, amelyek működnek, maradjanak meg – ennek vannak gazdasági és szakmai feltételei –, valamint biztosítani kell azt is, hogy a fiatal gyógyszerészek a vidéki településeken élhessenek.”
A kamara szerint tárgyalni kellene a javaslatokról. „Nem az a megoldás, hogy nem kell gyógyszerész a gyógyszertárba, hanem az, hogy nézzük meg, mi szükséges ahhoz, hogy vidéken a gyógyszerellátást biztosítani lehessen” – mondta az InfoRádióban Hankó Zoltán.