Csárdi Antal LMP-s képviselő a Pedagógusok Szakszervezetének levelét olvasta fel napirend előtti felszólalásként:
„Olyan jogszabályt kell alkotni, amely a pedagógus életpályát vonzóvá teszi, amely szerzett jogokat nem von el és az autonómia csökkentésével nem jár. A tervezett új jogállási törvény, az úgynevezett státusztörvény ennek a hármas feltételnek még az egyeztetéseken szóban előadott változtatásokkal sem felel meg. A kormány nem mást, hanem saját magát hibáztathatja kizárólag, ha a támogatást nem tudja megszerezni, vagy azt netalán-talán vissza kell fizetni. A kormány vállalásai között szerepel még ugyanis a pedagóguslétszám markáns, 140 ezer főre történő növelése. Ha a státusztörvény bevezetése következtében – illetve a mindenki számára biztos béremelésnek és a munka terhelések csökkenésének elmaradása miatt – ez nem valósul meg, a már felvett támogatást vissza kell majd fizetni. A státusztörvény bevezetése nem szerepel a kormány vállalásai között” – idézte az ellenzéki politikus.
Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára ismét elmondta, hogy a kormányzat rengeteg egyeztetést hívott össze a státusztörvényről. Jelezte továbbá, hogy a még be sem nyújtott törvényjavaslathoz a szakszervezetek által javasolt 63 módosítás közül a kormányzat 45-öt részben vagy teljesen elfogadott, 18 javaslaton pedig még folyik az egyeztetés.
„Az utolsó, legnagyobb vitát kiváltó pont természetes a szakszervezetek saját ügyei, a saját maguk órakedvezményei és jogállásai”
– jegyezte meg az államtitkár. Csárdi Antalnak címezve hozzátette: a módosítás célja, hogy a magyar diákok számára minél jobb iskolákat tudjanak biztosítani.
Az oktatási szakszervezetek taglétszáma 23 ezerről 9 ezerre csökkent – hívta fel a figyelmet Rétvári Bence, aki szerint az, hogy a PSZ-t az elmúlt években a tagjai több mint fele elhagyta, talán azt jelzi, hogy „már nem az érdekképviseletet érzik, hanem hogy pártközleményeket adnak ki szakszervezeti fejléccel”.
A baloldali kormányzás idején 381 iskolát zártak be és 15 ezer pedagógus bocsátottak el, valamint csökkentették a tanárok fizetését és tandíjas áttették a pedagógusképzést – emlékeztetett az oktatásért felelős miniszter helyettese.
„Bérfelzárkóztatást!”
Uniós összehasonlításban a magyarok keresik az egyik legalacsonyabb bért – erről már a jobbikos Brenner Koloman beszélt napirend előtt. Az ellenzéki politikus szerint a kormány az elmúlt 13 évben csúcsra járatta az olcsó magyar munkaerőn alapuló gazdasági modellt.
Jelezte, míg egy átlagos magyar munkavállaló bérköltsége 9,1 euró, addig az uniós átlag 23 euró. „Ausztria, igen, kedves fideszes képviselő társaim, az az ország – kicsit jobban ismerem soproni poncichter polgárként –, ahová 2030-ig önök állítólag el akarják juttatni hazánkat, 29 eurónál tart. Hát, szép feladat, hajrá!” – fogalmazott a képviselő, aki szerint
már a régiós országoktól is lemaradtunk,
példaként említve Szlovéniát, ami 20 euró körül tart, „noha mindahányan Közép-Kelet-Európában ugyanonnan indultunk”.
A közszférában többéves bérmegállapodások születtek, a versenyszektor fizetéseiről azonban nem a kormány dönt, hiszen azok a társadalmi párbeszéd eredményeként alakulnak ki – hívta fel vitapartnere figyelmét a Gazdaságfejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára.
Fónagy János emlékeztetett rá, hogy a magyar GDP tavaly 4,6 százalékkal nőtt, a beruházások mértéke pedig az orosz–ukrán háború ellenére is csúcsot döntött. Arra is kitért, hogy míg 2010-ben a 13 százalékot közelítette a munkanélküliség, az idei februári adat 3,6-3,7 százalék, tehát a kormány azon ígéretét, miszerint 1 millió munkahelyet fog létesíteni, teljesítették.
Magyarországon ma 4 707 000 ember dolgozik, ami lényegesen több, mint a korábbi években, miközben rekordalacsony a regisztrált munkakeresők száma – tette hozzá a gazdaságfejlesztési miniszter helyettese az Országgyűlésben, további érvként említve, hogy a nettó átlagkereset 2010 óta 70 százalékkal 531 000 forintra növekedett, a reálbérek 2,6 százalékkal emelkedtek, továbbá a minimálbér, illetve a garantált bérminimum is több lett.
„Horn-offenzíva”
Az MSZP és a kormány képviselői ismét arról vitáztak, szabad-e és érdemes-e utcát elnevezni Horn Gyula volt miniszterelnökről. A téma egy másik, hozzá nem kapcsolódó kérdéskörrel, a strandbelépők árával együtt szintén napirend előtt került elő a törvényhozás plenáris ülésén.
Horn Gyula 1956-ban nem a jó oldalon állt, de ne ez alapján ítéljék meg – kérte a kormányt Molnár Zsolt MSZP-s országgyűlési képviselő. Ahogy Winston Churchillt sem „az írek mészárosaként” ítélik meg vagy George Washingtonnal kapcsolatban sem a rabszolgatartás kerül elő, idősebb Antall József esetén sem a Rákosi-parlamentben eltöltött négy éve, Bajcsy-Zsilinszky Endre esetén sem csak a fajvédő elmélet terjesztése. Horn Gyulát is komplexen nézzék – mondta, hozzátéve, fogadják el az fővárosi, illetve angyalföldi önkormányzat döntését.
Horn Gyula nem egy referens volt a kommunista évtizedekben, hanem rendkívül magas pozíciókat töltött be, ezért érdemes lenne megkérdezni az állampolgárokat, mielőtt utcát neveznek el róla – mondta válaszában Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára. Szerinte biztosra vehető, hogy lennének olyan hangok, amik szerint sok mindenre lenne szükség, de utcák elnevezése olyanokról, akik miatt a kommunizmus alatt szenvedtek, nincs. A kormánypárti politikus arra is kitért, hogy a magyar törvénynek egyébként világosak, vagyis, amikor egy kormányhivatalnak kérései vannak, azt nem személyes vagy politikai véleménye alapján fogalmazza meg.
Molnár Zsolt szocialista képviselő egyébként arra is kérte a kormányt, hogy az vezessen be 600 forintos ársapkát a strandbelépőkre. Dömötör Csaba államtitkár ezzel összefüggésben emlékeztette őt, hogy a Balaton melletti fürdőhelyek kétharmada szabadstrand, és az ilyen létesítmények közül az elmúlt években országszerte 118 településen 42 újult meg.