„Egyelőre csak azokat a védett területeket óhajtja eladni a kormány, amelyek úgynevezett művelésből kivett területek, vagyis utak, csatornapartok, bányák, esetleg mocsarak, tehát nem az összes védett területünket. De ez is nagyon aggályos, hiszen a védett területek nagyon kis százalékát teszik ki Magyarország területének, és ezekre azért van szükség, mert mindannyian tudjuk már, hogy nagyon súlyos klíma- és ökológiai válság, az élővilág pusztulásának legnagyobb hullámában vagyunk, és ezek a területek azok, amik még valamennyire élhetővé tetszik az országunkat. Ezek közös tulajdonunk, mindannyiunk tulajdona” – mondta a természetvédő.
Rodics Katalin elmondta, hogy a rendszerváltás és a privatizáció után nagy pénzeket költött a magyar állam a fajok fennmaradását biztosító fontos élőhelyek visszavásárlására. Most viszont elkezdték ezeket eladni, amiben a pénzszerzés a motiváció meglátása szerint, hiszen a törvényjavaslat indoklásában benne van, hogy az eladási potenciállal rendelkező területeket akarják értékesíteni.
„Ez rendkívül átgondolatlan és tisztességtelen lépés”
– értékelt a Greenpeace munkatársa.
A felvetésre, miszerint a kormányzati érvelés alapján attól még, hogy magántulajdonba kerül át a terület, a védettségi szint nem fog változni, a természeti értékekért nem kell aggódni, úgy reagált, hogy a legerősebb jog a tulajdonjog, ezt ruházza át az állam most magánszemélyekre.
„Bár odaírja, hogy ehhez a természetvédelmi kezelés részéről is hozzájárulás kell, és az új tulajdonosnak meg kell ígérnie, hogy fog vigyázni a természeti értékekre, sőt évente le is írja, hogy ez megtörtént-e, azt tudni kell, hogy
a természetvédelmi kezelés azt jelenti, hogy ismerni kell az ott élő fajokat, tehát ez nagyon komoly szakmai feladat.
Ezt egy olyan ember, aki soha nem foglalkozott ökológiával és nem ismeri a fajokat, teljesen nyilvánvaló, hogy nem fogja tudni sem fenntartani, sem megfelelően kezelni. Nem is az a célja ennek az eladásnak, hogy ezek valójában épen maradjanak” – érvelt Rodics Katalin.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy az Alkotmánybíróság már kétszer is állást foglalt a védett területekkel kapcsolatban, kimondta, hogy a védettségi szint nem csökkenhet. Ez pedig egyértelműen védettségiszint-csökkenés, hiszen a tulajdonjogot ruházza át az állam. Ha nem vonja vissza ezt a törvénytervezetet az állam, akkor a Greenpeace – és reményei szerint más civil szervezet is – az Alkotmánybírósághoz fordul.
Mint elmondta, a törvényjavaslat benyújtása előtt semmiféle szakmai egyeztetés nem történt, és arról sem, hogy a minisztériumon belül történt-e ilyen.
„A minisztériumon belül egy kicsi mag maradt a természetvédőkből, úgyhogy a nagyobb erővel rendelkező kormánnyal szemben ezek az emberek nemigen tudják érvényesíteni a természet érdekeit”
– hívta fel a figyelmet a természetvédő.
Arról, hogy miért nincs akkora társadalmi visszhangja az ügynek, mint korábban volt, amikor természetvédelmi tüntetések szerveződtek, azt mondta, hogy ez a törvényjavaslat egyelőre nagyon szűk részét érinti a védett területeinknek.
„Valóban nem a legértékesebb védett területeinkről van szó – ismerte el Rodics Katalin –, de azért ezek is értékesek, hiszen azóta a természet visszafoglalta például a bányák jó részét. Nyilvánvaló, hogy ez csak a kezdeti lépés, a tesztelése annak, hogy most reagál-e erre a társadalom, és ezt követni fogja a sokkal értékesebb védett területeink eladása is. Biztos vagyok benne, hogy akkor minden jóérzésű magyar ember föl fog állni, és ezt meg fogja akadályozni azért, hogy ne sivatagos, élhetetlen ország maradjon utánunk.”
(Nyitóképünkön Rodics Katalin, a Greenpeace agrárkampány-felelőse beszédet mond Budapesten, a Hősök terén a környezetvédő szervezet rendezvényén, amelyen az klímavészhelyzetre hívták fel a figyelmet 2019. szeptember 4-én.)