Az ellenzéki párt Gyurcsány Ferenc pártelnök nekrológját idézve a legjobb, a legkiválóbb, a legnagyobb magyarok egyikének nevezte Vitányi Ivánt. Közölték: a DK gondoskodni fog arról, hogy "a szociáldemokrácia egyik hazai atyjának" emlékét ápolja és megőrizze.
Gyurcsány Ferenc felidézte: Vitányi Iván protestáns értelmiségi család sarjaként született Debrecenben, a sárospataki Református Kollégiumban érettségizett, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen hallgatott filozófiát és esztétikát.
Népzenét tanult, maga is tett gyűjtőutakat, a népi írókat megismerve pedig lassan a baloldali eszmék vonzáskörébe került. Mindazonáltal nem volt se népies, se urbánus, pontosabban egyszerre volt mind a kettő - írja a DK elnöke.
Hozzátette: Vitányi Iván 1944-ben bekapcsolódott az egyetemistákból szerveződött Görgey-zászlóalj tevékenységébe, a Gestapo letartóztatta és megkínozta. A sopronkőhidai fegyházból, ahol Bajcsy-Zsilinszky Endrével együtt raboskodott, 1945 elején szabadult. Diplomáját 1950-ben szerezte meg az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, ahol Lukács György tanítványa is volt.
1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, 1953-ban csatlakozott a Nagy Imre-féle reformcsoporthoz, a Petőfi Kör üléseinek állandó résztvevője volt, az 1956-os forradalom alatt az Értelmiségi Forradalmi Bizottság tagjaként tevékenykedett.
Vitányi Iván a forradalom leverése után nem csatlakozott az MSZMP-hez. Másfél évig nem kapott állást, kitanulta az esztergályos szakmát. 1958-tól visszailleszkedhetett az értelmiségi pályára, előbb a Muzsika, 1964-től 1972-ig pedig a Valóság című folyóiratnál dolgozott. 1972-ben a Népművelési Intézet igazgatójává nevezték ki, akkor lépett be újra a pártba, így taníthatott az ELTE szociológiai tanszékén is. 1980-tól a Művelődéskutatási Intézet igazgatója, 1986-ban az Országos Közművelődési Központ főigazgatója lett.
A 1989-es rendszerváltozás előtt az általa igazgatott népművelési intézetben irodát és adminisztrációt biztosított a demokratikus rendszerváltásért dolgozó ellenzékieknek.
1988-ban az Új Márciusi Front egyik alapítója és szervezője lett. 1989-ben a Magyar Szocialista Párt alapító tagja, 1990 és 2014 között országgyűlési képviselője. 2010-ben csatlakozott az MSZP-n belül működő Demokratikus Koalíció Platformhoz, s amikor a platform 2011-ben Demokratikus Koalíció néven önálló párttá alakult, az egyes számú párttagkönyvet kapta meg. 2011-től a DK örökös tiszteletbeli elnöke volt.