Az erről szóló határozatot a parlament plenáris ülése fogadta el, tovább fokozva a nyomást a két tárgyalóküldöttségen a még hiányzó közös nevezők megtalálására. Manfred Weber, a néppárti frakció elnöke, aki az állásfoglalást parlamentnek elfogadásra javasolta, azzal indokolta a testület követelését, hogy
egy ilyen nagy jelentőségű, hosszú távra meghatározó következményekkel bíró dokumentum jóváhagyásához elengedhetetlen az elfogadók érdemi tájékozódása, márpedig egy többszáz oldalas jogi szöveg esetében ehhez nem elég egy-két nap.
A képviselőtestület egyúttal megerősítette, hogy amennyiben időben eljut hozzájuk a szöveg, a parlament kész lesz 28-án rendkívüli plenárist tartani a szerződés jóváhagyása érdekében. (A kép teljességéhez tartozik, hogy a korábbi európai parlamenti vörös vonalak között szerepelt azt is, hogy az EP csak akkor kész jóváhagyását adni a szerződésre, ha előzőleg a brit parlament már azt elfogadta. Ahogy fogy az idő, erről az elvárásról az utóbbi napokban nem esett szó, de látványosan nem is ejtette senki.)
A Michel Barnier és David Frost vezette európai uniós és brit delegációk pénteken is tárgyaltak Brüsszelben, miközben politikai szintről továbbra is az az üzenet ismétlődik – Ursula von der Leyen bizottsági elnök és Boris Johnson miniszterelnök egyaránt nyilatkoztak, az utóbbi néhány órával ezelőtt manchesteri látogatása során -, hogy bár az utolsó órákban sikerült „jelentős haladást elérni”, de a még nyitott ügyeknél változatlanul nagyok a távolságok. Az is visszatérő elem, hogy bár nem szeretnék, de nem is tudják kizárni a megállapodás nélküli kilépés bekövetkeztét.
A nyitott ügyek között a folyamatosan napirenden lévő halászati kérdés mellett az EU finanszírozási terveit heteken át blokkoló politikai viták megszűntével – és ezzel a tervbe vett 750 milliárd eurós helyreállítási alap előkészületeinek formális beindításával – brit részről ismét elővették az állami támogatások kérdéskörét is. E szerint, úgymond versenyt torzító hatású, és ennyiből
az egységes piaci egyenlő esélyeket kikezdő lehet, ha az európai uniós oldal az újrakezdés alapból elkezdi jelentős volumenű támogatásban részesíteni a járványban súlyos gazdasági vesztségeket szenvedett uniós üzleti vállalkozásokat.
A kérdés azért is kényes, mert az „utolsó órák jelentős haladására” tett megelőző nyilatkozatok éppen a piaci esélyegyenlőségek jegyében tett brit engedményekre is utaltak (így brit részről készséget jeleztek a szabályozási környezet változásait figyelembe vevő majdani felülvizsgálati rendszerek beépítésére is).
Ami az Európai Parlament ultimátumát illeti, annak jelentősége inkább politikai, mint jogi – mutatnak rá szakértők. A gyakorlatban ugyanis még akkor is marad egy kiskapu az időben megkésett megállapodás érvényesítésére, ha azt idén még nem véleményezi az unió képviselőtestülete. Ez esetben az egyezség lényegi részét ideiglenes jegyzőkönyv formájában kezdik végrehajtani a felek – feltéve, hogy a megállapodást amúgy mind brit, mind pedig az EU-huszonhetek teljes köre formálisan elfogadta –, és a formális szavazást januárban tartja meg az Európai Parlament.
A jogilag lehetséges megoldástól ugyanakkor az Európai Bizottság – amelyik formálisan az EP felé tartozik elszámolással – politikai alapon meglehetősen ódzkodik, kerülni igyekezvén, hogy utólag állítsák kész helyzet elé az EU képviselőit.