A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) éves programsorozatának egyike volt a Fülemülék éjszakája. Az MME Dombóvári Csoportjának alapítványa, a Tolna Megye Természeti Értékeiért Alapítvány négy helyszínnel hirdette meg az eseményt. A program a madarak gyűrűzésével kezdődött a tüskei Madárvártánál, majd a Szigeterdőben Nagy Sándor, az MME 28 szervezet vezetője rövid ismertetőt tartott a park természeti és kultúrtörténeti értékeiről, az utóbbi 120 év változásainak fontos állomásairól – írja a TEOL.
Céljuk a tájékoztatáson túl, a szemléletformálás, a természeti és épített értékekkel való védő és őrző együttélésre tanítás.
Az eseményen elhangzott: a Kapos árterületén lévő, egykori 11 hektáros mocsárerdő a múlt század elejétől a vasút terjeszkedésével és a város fejlődésével 3,7 hektárra csökkent. Az óvoda építésével, parkosítással, a sportpályák, sportcsarnok és vasúti étkezde kialakításával folyamatosan szűkült az ártéri erdő élőhelye. De még így is a város egyik legértékesebb területe a Szigeterdő három látványosságával. A maradványerdőnek is nevezett területen
a kocsányos tölgy, a magas kőris és a mezei juhar 140–210 éves példányai jelentik a legnagyobb értéket.
Végül az ornitológus szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy 1957-ig tizennégy párból álló fehérgólya-telep működött a térség kocsányos tölgyein. Ha az óvoda tervezői bölcsebbek és nem a gólyatelep mellé tervezik az intézményt, valamint nem vágják ki a fákat, akkor egy ornitológiai zarándokhely lehetne a terület több tízezres látogatónak köszönhetően.
Nagy Sándor ismertetőjében arról is beszélt, hogy az őshonos fákon kétszázötven-háromszázhúsz rovarfaj is megél, amely gazdag madárvilágnak jelent biztos „megélhetést”. Nagy részük minden megélt évért keményen megharcol. A környezetében lévő házak védelme miatt ugyanis vízelvezető árkokkal csökkentették a talajvíz szintjét.
A madárvilág élőhelye pedig egyre zsugorodik, túl sok és széles út osztja meg a ma már szegényes cserjeszinttel bíró közel négy hektárt. Így például olyan madárfajok állománya csökkent vagy szűnt meg a védett parkban, melyek a talajszinten illetve a bokrokban költöttek.
Ilyen a vörösbegy, az ökörszem, a fülemüle, a barátka, az énekes- és fekete rigó.