Az Egyesült Államokban novemberben tartják a félidős választásokat, ahol eldőlhet, melyik párt irányítja a Kongresszust, azaz az alsóházat. A Reuters hírügynökség számításai szerint ugyanakkor
a 435 választókerületből mindössze 32-ben várható valódi verseny.
Azaz a választók kevesebb mint tíz százaléka döntheti el a hatalmi viszonyokat, miközben a körzetek túlnyomó többségében a győztes gyakorlatilag már most borítékolható.
A háttérben több tényező áll, de az egyik legfontosabb az, hogy az Egyesült Államokban sem okozott gondot követni más országok gyakorlatát és politikai célból átrajzolni a választókerületeket. A dolog nem újkeletű, ám az utóbbi években látványosan felgyorsult. A helyi nyelvezetben már régóta létezik rá egy kifejezés, a
gerrymandering
(amely szó 1812-ben született Bostonban, az eredetéről pedig itt lehet olvasni). Szakértők szerint mostanra egyfajta „gerrymanderingháború” alakult ki az Amerikában: mindkét nagy párt igyekszik saját javára átformálni a térképeket.
A helyzetet tovább élezte az amerikai Legfelsőbb Bíróság legutóbbi döntése, amely gyengítette a választójogi törvény egyik kulcsfontosságú rendelkezését. Ez korábban védelmet nyújtott azoknak a körzeteknek, ahol többségben vannak az etnikai kisebbségekhez tartozó választók. Politikai elemzők szerint most több, demokrata többségű – például afroamerikai vagy latino – körzet kerülhet célkeresztbe a republikánus vezetésű államokban.
Novemberben
a demokratáknak mindössze három mandátumot kellene szerezniük a kongresszusi többséghez,
ami még inkább felértékeli a pár tucat billegő körzetet. A politikai küzdelem tehát rendkívül szűk térben zajlik, miközben a rendszer egésze egyre kevésbé tükrözi a választók szélesebb akaratát – jegyzi meg a hírügynökség.
Elemzők arra figyelmeztetnek: a verseny hiánya nemcsak a választások kimenetelét torzíthatja, hanem a törvényhozás működésére is hatással lesz. Ha egy képviselőnek elegendő a saját pártja kemény magját megszólítania a győzelemhez, akkor kevésbé lesz érdekelt a politikai közép felé nyitni. Ez hozzájárulhat a már így is erős politikai megosztottsághoz Washingtonban, továbbá ahhoz, hogy a „csendes többség”, a centrista szavazók egyre kevésbé lássák magukat képviselve, szemben a nagyhangú radikálisokkal.
A helyzetet már 2019-ben előkészítette az a legfelsőbb bírósági állásfoglalás, hogy
a pártpolitikai alapú körzethatár-módosítás ugyan vitatható, de a szövetségi bíróságoknak nincs hatáskörük annak korlátozására.
Azóta pedig a politikai szereplők egyre bátrabban élnek ezzel az eszközzel.
A technológiai fejlődés is új dimenziót adott a folyamatnak: a térképkészítők ma már rendkívül részletes adatok alapján, szinte háztömb szintjén tudják azonosítani a választók politikai preferenciáit. Ez lehetővé teszi, hogy a körzeteket precízen, egy adott párt számára kedvezően alakítsák ki. Emellett kedvez a folyamatnak az amerikai társadalom felgyorsuló földrajzi szegregációja: a vidéki térségek jellemzően konzervatívabbak, míg a nagyvárosok és elővárosok inkább a demokraták felé húznak.