Az új munkáspárti kormány pénzügyminisztere első beszédében azt mondta, „a legrosszabb körülményeket örököltük a II. világháború óta”. Rachel Reeves ezért 14 éven át kormányzó konzervatívokat hibáztatta.
A cinikusabb kommentátorok azonban úgy látják: a beszéd előkészítése a kampány idején tagadott adóemelési terveknek. A Financial Times szemérmesen csak „kemény döntésekről” beszélt. A konzervatív Telegraph pedig arról, hogy így puhítják a közvéleményt az adóemelés előtt. A The Sun megjegyezte: több milliárd font bevételt hozó olyan adóemelés jöhet, ami nem volt benne a Munkáspárt választási programjában.
„14 év káosz és gazdasági felelőtlenség örökségével nézünk szembe” – mondta Reeves, elfelejtve azt a tényt, hogy amikor a Munkáspárt 14 éve átadta a kormányrudat a toryknak, akkor az ő emberük hagyott hátra egy cetlit a pénzügyminisztériumban: „Bocsánat, elfogyott a pénz!”
Valójában a brit államadósság az 1997–2010 közötti munkáspárti és az azt követő konzervatív kormányzás alatt is emelkedett, és az idénre elérte a 98,8 százalékos GDP-arányt, tehát mindkét nagy párt szerepet játszott az előállt helyzetben. Viszont nehéz azt állítani, hogy a konzervatívok által lehetővé tett brexit ellentmondásos gazdasági hatásai vagy Liz Truss kérészéletű kormányának kamatdrágító lépései nem húzták még lejjebb a brit pénzügyeket. A Truss-féle „miniköltségvetés” majdnem a brit nyugdíjalapok összeomlásához vezetett. A Bank of Englandnek kellett közbelépnie: 65 milliárd font értékű állampapír-vásárlása akadályozta meg a katasztrófát.
Reeves most úgy állította be, hogy „az elmúlt 72 órában” számára váratlan dolgokat látott az állami pénzügyi jelentésekben.
Ezek után bedobta a „hajlandó vagyok rövidtávon fájdalmas lépéseket tenni" kifejezést. Az esetleges adóemelési pirula megédesítésére megismételte, hogy másfél millió új otthon építésével akarnak lökést adni a gazdaságnak. Emellett feloldják a szárazföldi telepítésű szélerőművek tilalmát és törvényeket fogadnak el, amellyel eltakarítják a jogi akadályokat – például a helyi szintű konzultációt – az építkezések elől.
Lépéseket tesznek a városok körüli „zöld övnek” nevezett, de valójában rossz minőségű területek építési tilalmának feloldásáért is. Emellett újra bevezetik az önkormányzatok számára a kötelező ingatlanépítési célszámokat.
Mindez valószínűleg kiváltja a környezetvédők és klímaaktivisták haragját – bár ők is azt hangoztatják, hogy a hátrányosabb helyzetű közösségek érdekvédői.
A számok alapján úgy tűnhet, hogy a brit államkasszának nagyobb adóbevételekre van szüksége. A Felelős Költségvetés Hivatala nevű független szervezet prognózisa szerint az állami bevételek és kiadások 87 milliárd fontos mínuszban lesznek az idén áprilisban indult brit pénzügyi évben – ami elég nagy lyuknak tűnik: az éves GDP 3,8 százalékának felel meg, körülbelül ennyi volt a világháború utáni brit állam átlagos éves költségvetési hiánya.