Nagy-Britanniára teljes erejével sújt le az úgynevezett „elégedetlenség tele”. Miközben a britek büszkesége, az NHS egészségügyi szolgálat történetében először sztrájkolnak a nővérek, leálltak a munkával a mentősök is. A brit sajtó szerint az ország egyes részeiben még szívroham vagy stroke esetében sem jöhet a szirénázó mentő. Becslések szerint a szerdai sztrájk miatt tíz rohamkocsiból nyolc vagy késik, vagy meg sem érkezik.
A 7 millió embert kiszolgáló északnyugat-angliai mentőszolgálatnak – a kilenc sztrájkoló szolgálat egyikének – a háziorvosokhoz küldött levelében az áll, hogy a rendelőben vagy idősotthonokban rosszul lett betegeknek „maguknak vagy taxival” kell bemenniük a kórházba. A levél szerint „igazolt szívroham” vagy azonnali életveszély esetén megy majd csak ki a mentő. A levél szerint az érintett mentősök december 23–28. között nem szállítanak kórházak között betegeket, kivéve vese- és rák rendelésre, vagy palliatív szolgáltatásra, illetve a terhes nőket is beszállítják a kórházba.
Még a sztrájkolókkal másoknál jobban szimpatizáló baloldali lapok is megjegyezték, hogy a helyzetben
sokkal nagyobb fizikai kockázatnak lesznek kitéve a betegek, akár halálos fenyegetésnek is.
Arra os emlékeztetnek, hogy december 28-án jön egy újabb sztrájk.
Közben a kórházakban megbecsült és befolyásos, de évtizedek óta alulfizetett nővérek Királyi Kamarájának főtitkára, Pat Cullen egy Newcastle-i kórház előtt tüntetett kollégáival az ő sztrájkjuk második napján. Az egyik házilag készített táblán az NHS rövidítésből szójátékot csináltak: nem National Health Service, azaz Nemzeti Egészségügyi Szolgálat, hanem National Hell Service, azaz Nemzeti Pokol Szolgálat állt rajta, piros tűzzel és az ördög vasvillájval díszítve.
Mindez jól tükrözi a brit egészségügyben dolgozók érzéseit, akik előtt a közvélemény a pandémia minden csütörtökjén hangos edénycsörömpöléssel tisztelgett, de akiknek a fizetése reálértékben évtizedek óta csökken. A nővérek az elmúlt évek elmaradt béremeléseit és az inflációt kompenzáló,
masszív 19 százalkos béremelést követelnek
– ami közel kétszer annyi, mint más ágazatok dolgozóinak követelései.
Még a konzervatív Daily Mail azt írta, hogy a nővérek hajlandók engedni a követelésből, de brit kormány még mindig nem akar tárgyalni a pénzről, csak a munkakörülményekről. Steve Barclay brit egészségügyi miniszter ezt a „nesze semmi, fogd meg jól” üzenetet úgy csomagolta be, hogy a kormány „tiszteli a fizetések mértékét elemző testületet”, de inkább arról beszélt: „eltökélt” a szakszervezetekkel való tárgyalásokra a „munkahelyük helyszínéről, a technológiáról és a biztonságról”.
Oliver Dowden kormányminiszter pedig úgy magyarázkodott: „szíve szerint megadná a 19 százalékos fizetésemelést a nővéreknek, de a lépés csapás lenne a közpénzekre és felpörgetné az inflációt”. Mindez kevéssé hatja meg a brit egészségügyi dolgozókat, akiket rendszeresen hősnek titulálnak a politikusok, de anyagilag már kevésbé honorálnak.