Szöul trendi és gazdag Gangnam kerülete volt a névadója a Psy 2012 K-pop világslágerének. Nemrég pedig a dél-koreai Starbuck-dolgozók szokatlan tiltakozásával került be a hírekbe. Nem, nem voltak a dél-koreai történelemből ismert olyan militáns tüntetések, mint a diákok és a rendőrök brutális összecsapásai.
A túlhajszoltságra panaszkodó baristák inkább kibéreltek egy platós teherautót és a temérdek Starbucks-kávézó előtt elhaladva, hangosbeszélőn és feliratokkal üzentek a vásárlóknak. „A partnerek a legnagyobb érték, elegünk van” – hangzott az ügyfélelégedettségi szempontból nem épp hasznos üzenet, miután a cég „hozz egy nem eldobható bögrét” kampánya nyomán a vásárlók lerohanták a kávézókat.
A baristák a Blind nevű, és a munkahelyi körülmények leírására szakosodott appon azt írták, hogy
alacsonyak a bérek és hajszolják őket.
Egyikük arról írt, hogy egyszerre 650 kávérendelés futott be hozzá, közben nem szabad hibázni és mosolyogva kell fogadni a vevőket.
Decemberben Rjú Ho-Dzsong baloldali politikus egy olyan felmérés adatait adta ki, amely szerint 2020-ban 613 Starbucks-dolgozó fordult orvoshoz pszichés problémákkal a munkahelyi stressz miatt. Továbbá, egy év alatt háromszorosára ugrott a munkahelyi balesetek száma.
Dél-Koreában roppant népszerű a Starbucks, 1611 kávézója van,
szinte minden utcasarkon. A cég 20 ezer dolgozót alkalmaz, akiket eufemisztikusan „partnereknek” hív.
A teherautós tiltakozás akkora visszhangot váltott ki az országban, hogy a Starbucks végül engedményekre kényszerült, és azt mondta:
további 1600 dolgozót vesz fel a terhelés csökkentésére.
A fiatal baristák mozgalma felhívta magára a régóta létező szakszervezetek figyelmét – a milliós tagságú Szakszervezeti Konföderáció arra sürgette a Starbucks dolgozókat, hogy ők is alakítsanak szakszervezetet, mert akkor így jobban tudnak választ kapni a sérelmeikre.
A generációs szakadék azonban nyilvánvalóvá vált, amikor legtöbb fiatal ezt elutasította, mert azt vallja, hogy a látványos tiltakozási módszerekkel jobb eredményeket tud elérni. Társadalomkutatók szerint a fiatalok is akarnak érdekképviseletet, de nem tetszenek nekik a régimódi szakszervezetek régi, „militáns, harcos és tüntetős” módszerei, amivel úgy tűnik arra utalnak, hogy
a médiakampányok hatásosabbak, mint a sztrájk vagy az utcakő.