„Követeljük, hogy a demokrácia kudarcát jelző antiszemitizmus elleni küzdelem váljon nemzeti üggyé, amíg nem késő” – áll abban a szövegben, melyet Philippe Val, a Charlie Hebdo szélsőbaloldali szatirikus hetilap egykori igazgatója fogalmazott meg, és amelyet jobb- és baloldali politikusok, köztük Nicolas Sarkozy volt államfő, Manuel Valls egykori szocialista miniszterelnök, művészek, értelmiségiek, zsidó rabbik, katolikus papok és muzulmán imámok is aláírtak.
A kiáltvány emlékeztet arra, hogy „jelenkori történelmünkben” iszlámista radikálisok tizenegy zsidót gyilkoltak meg, közülük egyeseket meg is kínozva, csak azért, mert zsidók voltak. A szöveg külön kiemeli, hogy ezeknek az eseteknek egy részét a tömegtájékoztatás elhallgatta. Ez különösen a tavaly áprilisban egy „afrikai származású muzulmán” által súlyosan megkínzott és meggyilkolt Sarah Halimi, 65 éves nyugdíjas zsidó orvos esetében volt szembeszökő.
Az eset az elnökválasztási kampány idején történt, és arról a mértékadó média, illetve a hivatalos szervek azért hallgattak, mert
attól tartottak, hogy a történet a szélsőjobboldal jelöltje, Marine Le Pen választási esélyeit erősítené.
Ezt a magatartást egyetlen országosan ismert újságíró, az RMC rádió főszerkesztője ismerte el nemrég nyilvánosan, és kért miatta bocsánatot.
A kiáltvány másik lényeges eleme az, hogy az aláírók nyíltan kimondják:
a francia elit egy része úgy tekint a radikalizálódó iszlámra és az általa terjesztett zsidógyűlöletetre, mintha az egy társadalmi lázadás kifejeződési formája lenne.
Megállapítják, hogy a szélsőjobbhoz köthető „régi” antiszemitizmust ma a szélsőbal egy része által vallott zsidógyűlölet egészíti ki. Ez utóbbi, mint fogalmaznak, „a cionizmus-ellenességben találta meg azt a mentséget, amely lehetővé teszi, hogy a zsidók kínzóit a társadalom áldozataivá kiáltsák ki”.
A nyilatkozat aláírói emlékeztetnek arra is, hogy a francia főváros környékén élő zsidók közül mintegy 50 ezren a közelmúltban lakhelyváltoztatásra kényszerültek az antiszemita támadások vagy egyszerűen az egyre romló közhangulat miatt. Ezzel a ténnyel amúgy a francia tömegtájékoztatás egy része az elmúlt hónapokban többször is foglalkozott, és azt „belső exódusnak” nevezték el.
Nem véletlen, hogy a kiáltványban az olvasható: „Emile Zola és Clemenceau hazájában csendes etnikai tisztogatás zajlik”. Ez a jelenség amúgy, amint a különböző alternatív híradásokból kiderül, nemcsak a zsidó, hanem általában a nem muzulmán lakosságot is érinti.
A nyilatkozat aláírói azt követelik a muzulmán „teológiai hatóságoktól”, hogy nyilvánítsák érvénytelennek a Korán azon sorait, melyek „a zsidók, a keresztények és a hitetlenek meggyilkolására, megbüntetésére szólítanak fel”, annak érdekében, hogy „egyetlen hívő se hivatkozhasson szent szövegre, amikor bűncselekményt követ el”.