Habár az arány tartományonként változik, Berlinben és Észak-Rajna-Vesztfáliában a bevándorlók gyerekei teszik ki a tanulók közel 30 százalékát. A düsseldorfi Heinrich-Heine-Egyetem pedagógiai tanszakának docense szerint a tanárok túlterheltek, és olyan feladatokkal is meg kell birkózniuk, amelyekhez nem rendelkeznek megfelelő eszközökkel. Klaus Spenlen ezek között
- a német nyelv elsajátítását,
- a mindennapi életben való eligazodást
- és a német jogrendszer, illetve társadalmi alapértékek megismertetését említette.
A docens utalt arra is, hogy a tanárok munkáját erősen megnehezíti, hogy a migráns diákok elsöprő többsége muszlim, tehát a nők és férfiak közti egyenlőséget tagadó kultúrkörben nőtt fel. A bevándorló hátterű tanulók kétharmada fiú, akik a tanárnők tekintélyét gyakran semmibe veszik. Klaus Spenlen azonban hangsúlyozta azt is, hogy nem lehet az iskolákban kialakult válságos helyzetért kizárólag a migránsokat hibáztatni, mert a pubertáskorba került német fiúk is nem egy esetben éppen az osztályban mérik le öntudatuk erősödését, ami zavarja a fegyelmet, és hátráltathatja a tanárok munkáját az előírt tanagyag elvégzése terén.
Ezért nemcsak Klaus Spenlen, de egyre több pedagógus is általános oktatási reformot sürget, amelynek keretében a szülőket köteleznék arra is, hogy gyerekeiket óvodába küldjék, mert így már az első osztályba történő beíratásnál a kisdiákok folyékonyan beszélnének németül, és a tanítóknak nem kellene – mint jelenleg – külön csoportba osztani a németül tudó és csak idegen nyelven beszélő gyerekeket, abban a reményben, hogy osztályának minden tagja legalább az első tanév végére képes lesz a tananyag németül történő követésére.
Egy néhány éve hozott törvény értelmében ugyanis azok a szülők, akik nem küldik óvodába gyereküket, havonta 150 euró nevelési célzatú állami támogatásban részesülnek. A gyakran 2-3 kisgyerekkel rendelkező migráns családok zöme eddig inkább felvette a havonta járó összeget és nem igen törődött azzal, hogy az első osztályba íratott gyermeke tud-e németül.