Vannak, akik úgy válnak egyre aktívabbá, produktívabbá, ahogy közeledik az este, reggel viszont úgy érzik, szinte zéró az energiájuk. Nagyjából így érzik magukat a bagolytípusok, vagyis azok, akik hajlamosak sokáig fennmaradni, reggel viszont nehezen kelnek – írja a Science Alert cikke nyomán a hvg.hu.
A Finnországban található Oului Egyetem által végzett kutatás azonban azt mutatja, hogy ennek a fajta ritmusnak más velejárója is lehet. A kutatók összesen 5679 felnőtt egészségügyi adatit vizsgálták meg mintegy 12 éven keresztül, és arra jutottak, hogy
akik este aktívabbak, az ő körükben 70 százalékkal magasabb volt a rokkantsági nyugdíjban részesülők aránya, mint a pacsirtáknál, azaz a korán fekvő-korán kelő típusoknál.
Az eredmény mind a férfiak, mind a nők esetében ugyanez volt, és akkor is kimutatható volt, amikor az adatokat olyan tényezőkkel korrigálták, mint az iskolai végzettség vagy a jövedelem.
A kutatók szerint az „éjjeli bagoly” életmód több, mint puszta szokás: a kronotípus azt tükrözi, mikor érzi magát természetes módon ébernek vagy álmosnak az ember. Vannak, akik a reggeli, mások az esti órákat részesítik előnyben, sokan pedig valahol a kettő között helyezkednek el.
Finnországban akkor ítélnek meg rokkantsági nyugdíjat, ha az egészségügyi problémák a kezelés és a rehabilitáció ellenére is jelentősen csökkentik a tartós munkavégzés képességét.
A vizsgálat kiterjedt mind a részleges, mind a teljes rokkantsági nyugdíjra, függetlenül attól, hogy azt átmenetileg vagy véglegesen határozták meg.
Amíg tartott a vizsgálat, 384 embernél állapítottak meg ilyen járandóságot. A férfiak esetében a bagolytípusúak 8,3, míg a pacsirták 5 százaléka tartozott ebbe a csoportba, míg a nőknél ez a két arány 12,1 és 7,2 százalék voltak.
A lap megjegyzi, mivel a kutatás megfigyelés-alapú volt, így a szakemberek nem tudtak ok-okozati összefüggéseket feltárni, az adatokkal ugyanakkor érdemes lehet foglalkozni népegészségügyi szinten, mivel az eredmények kérdéseket vetnek fel azzal kapcsolatban, hogyan hat egymásra az egészség, a munkabeosztás és az ember természetes belső ritmusa.