Az 1900-as évek eleje óta a Velencei-tavon a valaha mért legalacsonyabb vízszint 2022-ben volt, azóta ezt már többször is megközelítettük vagy elértük – ismertette a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszékének egyetemi docense. Boromisza Zsombor szerint idén nyár végére akár 20 centiméterrel is romolhat a negatív rekord. A jelenlegi helyzet azonban nem csak egy természeti rendszer válságát mutatja.
„A beépítés egy fontos probléma, leginkább a helyzet rugalmatlanságához járul hozzá. Hiszen azzal, hogyha létesítményeket helyezünk el egy tóparton, állandónak tekintjük a vízszintet. Ez igaz is lenne, ha több vizet tartanánk a tóban, ez azonban az épületek miatt fizikailag nem lehetséges” – mondta az InfoRádióban a szakértő, megjegyezve, hogy bizonyos létesítmények, például strandok és kikötők viszont állandó magasságú vízszintet igényelnének.
A vízpótlás önmagában nem jelent hosszú távú megoldást
– jelentette ki a szakember. A tó egy nagyon változékony természeti rendszer, amit nem lehet egy géphez hasonlóan kiszámíthatóan üzemeltetni. A szélsőségesen alacsony vízszint gyakori lesz – hangsúlyozta a MATE egyetemi docense.
Boromisza Zsombor arról is beszélt, hogy kockázatos lenne bármi áron tartósan magas vízszintet tartani, amire a jelenlegi turisztikai struktúra épül. Véleménye szerint nem az lenne a legfontosabb kérdés, hogy hogy hogyan kellene a vizet pótolni, hiszen egyre kevesebb áll belőle rendelkezésre, és emiatt a költségek is egyre magasabbak lesznek. Mint mondta,
hosszabb távon inkább más turisztikai formákban kellene gondolkodni.
Példaként hozta fel a Tisza-tavat, ahol a természeti értékek és az ökoturizmus a fő vonzóerő, ehhez viszont nincs szükség állandóan magas vízállásra, ráadásul számos madárfaj pont ilyen környezetben érzi jól magát. A szakértő megjegyezte, nem azt állítja, hogy ez lenne a jelenlegi helyzetre az egyetlen megoldás, viszont hasonlókban kellene gondolkodni, mert a jelenlegi iránnyal csak becsapjuk magunkat – fogalmazott.
A Velencei-tó jövőjének kulcskérdése tehát nemcsak a vízpótlás, hanem hogy képesek vagyunk-e a klímaváltozás korában egy természeténél fogva változékony tóhoz igazítani a használatot és a fejlesztési elképzeléseket – összegezte Boromisza Zsombor.
A cikk alapjául szolgáló hanganyagot Tatár Tímea készítette.