Jelentősen nagyobb lehet az észak-atlanti bukóáramlás (AMOC) összeomlásának valószínűsége, mint azt korábban gondoltuk. Egy új kutatás kimutatta, hogy a legnagyobb lassulást előrejelző klímamodellek a legreálisabbak – írja a The Guardian cikke nyomán a 24.hu.
A kutatók szerint rendkívül aggasztó az új megállapítás, ugyanis az áramlat összeomlása katasztrofális következményekkel járna Európa, Afrika és Amerika számára.
Korábban is ismert volt, hogy az észak-atlanti bukóáramlás az utóbbi másfél évezredben nem volt olyan gyenge, mint napjainkban, köszönhetően a klímaválságnak. 2021-ben egy fordulópont figyelmeztető jeleit észlelték a szakemberek, ami miatt több tucat számítógépes modellel megpróbálták megnézni, milyen lehet a jövőbeli éghajlat. Az AMOC rendszer esetében ezek igen eltérő eredményeket produkáltak: egyesek szerint 2100-ig nem várható további lassulás, míg mások szerint hatalmas, körülbelül 65 százalékos lassulás várható, még akkor is, ha a szén-dioxid-kibocsátás fokozatosan nettó nullára csökkenne.
Az új kutatásban a a valós óceáni megfigyeléseket kombinálták a modellekkel a legmegbízhatóbb forgatókönyv meghatározása érdekében. A becslések pedig elég negatív képet festenek: e szerint 2100-ra 42-58 százalékos lassulást lehet majd tapasztalni, ami szinte biztosan összeomlással végződik. Egyes kutatók szerint akár már a század közepén elérhetjük az áramlás leállásának elkerülhetetlen fordulópontját.
Stefan Rahmstorf professzor, a németországi Potsdami Klímahatás-kutató Intézet munkatársa, aki 35 éve tanulmányozza az észak-atlanti bukóáramlást, és azt mondja, korábban úgy gondolták, az AMOC leállásának esélye nagyjából 5 százalék lehet, ez azonban ma már szerinte több mint 50 százalék. Ez pedig drámai hatásokkal fenyeget. „A Föld történetének elmúlt 100 ezer évében a legdrámaibb és legdrasztikusabb éghajlatváltozások akkor történtek, amikor az AMOC állapota megváltozott” – közölte a kutató.
A kutató úgy véli, az áramlat 2100-as lassulása még nagyobb is lehet, mint ami az új, pesszimista becslésben szerepel. Ez azért van, mert a számítógépes modellek nem tartalmazzák a grönlandi jégsapka olvadékvizét, amely szintén hígítja az óceánok vizét: „Ez egy további tényező, ami azt jelenti, hogy a valóság valószínűleg még rosszabb” – tette hozzá.