A felvételek épp abban a pillanatban készültek, amikor a robbanás áttört a csillag felszínén. A csillagászoknak most először sikerült egy robbanás formáját a legkorábbi szakaszában megörökíteniük. Ezt a rövid ideig tartó, kezdeti fázist már egy nappal később sem lehetne megfigyelni, pedig sokat megtudhatunk belőle arról, hogy miként robbannak fel szupernóvaként a nagy tömegű csillagok – írta blogján a Svábhegyi Csillagvizsgáló.
Amikor az SN 2024ggi jelű szupernóva-robbanást 2024. április 10-én felfedezték, a nemrég megjelent tanulmány vezető szerzője, Yi Yang (a pekingi Tsinghua Egyetem munkatársa) repülőgépe épp leszállt San Franciscoban. Azonnal tudta, hogy gyorsan kell cselekednie. 12 órával később távcsőidő pályázatot nyújtott be az ESO-hoz. A pályázat gyors elfogadását követően a chilei VLT alig 26 órával az első észlelés után megfigyelhette a szupernóvát.
A szupernóva-robbanás az NGC 3621 jelű galaxisban következett be a Hydra csillagkép irányában, tőlünk 22 millió fényévre, ami csillagászati értelemben közelinek számít. A kutatók tudták, hogy ez ritka lehetőség arra, hogy a robbanás formáját korai stádiumban felmérjék. „A VLT első megfigyelései azt a fázist rögzítették, amelyben a csillag magjánál bekövetkezett robbanás által felgyorsított anyag áthatolt a csillag felszínén. Néhány órán át együtt figyelhették meg a csillag geometriáját és a robbanást.” – mondta Dietrich Baade, a kutatócsoport tagja.
Egy átlagos csillag élete során megtartja gömbszerű formáját, köszönhetően annak a nagyon érzékeny egyensúlynak, amely az őt összehúzó gravitációs erő és a csillagot tágítani igyekvő fúziós energia között áll fenn. Amikor az égitest kifogy a fűtőanyagból, a belső atommotor „akadozni” kezd. A nagy tömegű csillagok esetében ez a szupernóva-robbanás kezdetét jelenti: a haldokló csillag magja összeomlik, a körülötte lévő rétegek ráhullanak, majd visszapattannak. A visszapattanó lökéshullám kifelé terjed, és elpusztítja a csillagot.
Amikor a lökéshullám áttöri a felszínt, hatalmas mennyiségű energia szabadul fel: a szupernóva ekkor drámaian felfénylik, és megfigyelhetővé válik. Ezt a rövid ideig tartó fázist, a szupernóva-robbanás kezdeti „áttörésének” formáját tanulmányozhatjuk, mielőtt a robbanás kölcsönhatásba lépne a haldokló csillag körüli anyaggal.
A csillagászoknak most először sikerült az ESO VLT távcsövével, ún. spektropolarimetriai technika alkalmazásával ezt megfigyelniük.
A felfedezésnek hála a csillagászok már ki tudnak zárni néhány jelenlegi szupernóva-modellt, és új információval gazdagíthatnak más elméleteket, ezáltal bepillantást nyerve a nagy tömegű csillagok erőszakos halálába.