Egy, a Science Advances folyóiratban megjelent kutatás szerint nem is annyira véletlenszerű, hogy milyen nemű lesz a születendő gyermek – írja az Index.
A kutatásban longitudinális vizsgálatok, több évtizeden keresztül gyűjtött adatok segítettek. A felmérés ideje alatt 58 007 nő 146 064 gyermeknek adott életet, ami átlagosan 2,5 gyerek/anya. A kutatók a vártnál több, csak fiús vagy csak lányos családot találtak, ami felvetette a kérdést, hogy mi állhat a mintázat mögött.
Arra jutottak, hogy a családi mintázatok nem teljesen véletlenszerűek, és rávezethetnek a biológia, a viselkedés és a szaporodás közötti összetett kölcsönhatásokra. Ha a biológia nem is magyarázza meg teljesen a trendet, a viselkedés annál is inkább. Utánkövetési elemzésből kiderült, hogy a nemi preferencia a három vagy több gyermekes családoknál felülreprezentált. Ez az, mikor addig próbálkoznak, amíg nem lesz fiú és lány gyerekük is.
Nem új jelenség, hogy a családok mindkét nemből szeretnének gyereket.
Az 1800-as években a családok körülbelül 2 százalékkal nagyobb valószínűséggel vállaltak harmadik gyermeket, ha az első két gyermekük azonos nemű volt. Az utóbbi években a családok 6-7 százalékkal nagyobb valószínűséggel adták a fejüket egy harmadik gyerekre, ha az első két gyerek azonos nemű volt.
Találtak bizonyítékokat arra, hogy a szülők biológiai tényezők alapján hajlamosabbak lehetnek az egyik nemből több gyereket szülni. A születési arányok nem teljesen kiegyenlítettek, globálisan körülbelül 100 lányra jut 105 fiú, ami enyhe statisztikai előnyt biztosít a fiúknak. Létezik egy jól dokumentált jelenség is, az úgynevezett „visszatérő katona-effektus”, amely szerint a nagyobb háborúk után megnő a fiúszületések száma.
A születési arányokban mutatkozó egyensúlyhiányok biológiai oka még mindig ismeretlen, bár több teória létezik.
Az egyik a fogantatás időzítésére összpontosít, eszerint a menstruációs ciklus fázisa befolyásolhatja, hogy fiú vagy lány születik-e,mert az ovulációhoz közelebbi közösülés kismértékben növeli a fiúgyermek esélyét, bár az eredmények ellentmondásosak, és nagy mintán továbbra is nehéz megerősíteni őket.
Egy másik megközelítés a méh pH-értékét vizsgálta, ami eldöntheti a spermiumok sikerességét. Az X-kromoszómát hordozó spermiumok felelősek a lányokért, az Y-kromoszómát hordozó spermiumok a fiúkért, ezek szerkezetükben és ellenálló képességükben kissé eltérnek, és a specifikus kémiai környezet előnyt biztosíthat az egyik típusnak a másikkal szemben.
Egy harmadik elmélet szerint a rövidebb tüszőstádium a fiúk fogamzásának nagyobb esélyével, míg a hosszabb szakasz a lányok fogamzásával jár. Talán azért, mert a hormonális változások megváltoztatják a méh környezetét vagy a petesejt-fogadási képességet.
További kutatások az anya fiziológiáját, a hormonszintet, a glükózszintet vagy az immunrendszert vizsgálta aszerint, hogy hathat-e a baba nemére.
Egyes tanulmányok kimutatták, hogy a fogantatáskor mért magasabb anyai glükózszint a fiúgyermekek születését segíti. Az alacsonyabb glükózszintet a lánygyermekekkel hozták összefüggésbe.
Hormonális tényezők is szerepet játszhatnak a folyamatban, például az anya magasabb kortizolszintje, vagyis stressz markere összefüggésbe hozható a több lánygyermek születésével, valószínűleg azért, mert a stresszes körülmények miatt a hím embriók kisebb valószínűséggel élik túl a korai fejlődést. Ezek a megfigyelések azonban még nem bizonyultak százszázalékosnak.
Mindezeken túl az apa tulajdonságai is döntőek lehetnek, így kutatások szerint a magasabb, gazdagabb vagy agresszívabb férfiak a megfigyelések szerint nagyobb valószínűséggel nemzenek fiúgyermeket.