Az Alzheimerben szenvedő betegek agya sok tekintetben különbözik másokétól, főként abban, hogy esetükben magas az amiloid béta és a tau-fehérjék szintje, amelyek normális mennyiségben fontos funkciókat látnak el – írja a Gizmodo cikke nyomán a hvg.hu.
A Harvard egyetem szakemberei felfigyeltek rá, hogy az Alzheimer-kórban szenvedő betegeknél nem csupán ezek az elváltozások figyelhetők meg. Emberektől és egerektől származó agyi szövetminták elemzése nyomán úgy találták:
az agy természetes módon tartalmaz lítiumot, ennek hiánya pedig magyarázhatja az Alzheimer által okozott károsodásokat.
A kutatók 30 különböző fém szintjét mérték meg a mintákban. Az alanyok különböző súlyossági szintű kognitív egészségi problémák által hunytak el, és az egyetlen jelentős eltérés a lítium esetében mutatkozott. A kognitív szempontból egészséges emberek agyában viszonylag magas ennek a fémnek a szintje, míg az alzheimereseknél jóval alacsonyabb.
Fontos ugyanakkor a kutatók szerint, hogy a lítium mennyiségének csökkenése azoknál is megfigyelhető volt, akik haláluk előtt csak enyhe memóriazavarokkal küzdöttek.
A kutatás során egészséges és genetikailag is módosított egereket is vizsgáltak, utóbbiak esetén kiderült, hogy náluk az Alzheimer-kór egy variánsa alakult ki. Amikor az egerekből „eltávolították” a lítiumot, az látszólag felgyorsította az amiloid béta és tanu-fehérjék káros mértékű felhalmozódását az agyban, amelyek a memória romlásához is hozzájárultak.
De arra is találtak bizonyítékot a kutatók, hogy a lítiumveszteséget az amiloid-béta plakkok okozzák, melyek az agyi lítiumhoz kapcsolhatók – a veszteségük pedig negatívan befolyásolja az agy összes jelentősebb sejttípusát.
Vagyis az eredmény alapján az agyunk természetes módon tartalmaz lítiumot, a hiánya pedig kulcsszerepet játszik az Alzheimer-kór kialakulásában.
A Nature magazinban publikált tanulmányból kiderül, hogy a kutatók egy olyan, lítium-alapú vegyületet is azonosítottak, amelyhez nem kötődik oly könnyen a lítium. Amikor ezt a vegyületet beadták az egereknek, úgy tűnt, az megakadályozza az agy károsodását, valamint a memóriazavarokat is. Ezzel szemben a jelenlegi kezelési módok csupán kis mértékben késleltetik a betegség kialakulását – és mellékhatások sem voltak megfigyelhetőek.
Jelenleg azon dolgoznak a kutatók, hogy az emberek számára is biztonsággal vizsgálható vegyületet készítsenek.