A kutatók a WIREs Waterben megjelent cikkben megfogalmazzák, hogy az édesvizek biológiai sokféleségének megőrzéséhez és ökoszisztéma-szolgáltatásainak biztosításához optimalizációs alapokon nyugvó, globális és lokális léptékű tájtervezésre egyaránt szükség van.
Hangsúlyozzák, hogy a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek készítésekor célszerű lenne az előzőeknél sokkal konkrétabban meghatározni az egyes víztestek funkcióját és kezelési eljárását. Minden egyes biogeográfiai és ökorégióra vonatkozóan javasolják külön-külön, határokon átnyúlóan kijelölni a biológiai sokféleség fenntartása érdekében megőrizni, illetve restaurálni kívánt területeket.
Véleményük szerint ezt a célt
globális és kontinentális léptékű kormányzati összefogással, határozott cselekvési tervekkel lehet megvalósítani.
A kutatók kiemelik, hogy a regionális, illetve lokális léptékben gazdálkodó, alulról jövő természetvédelmi szervezetek szerepe is kiemelten fontos egy-egy víztest természeti értékeinek megőrzésében, a biológiai sokféleség fenntartásában, hiszen gyakran e szervezetek áldozatos munkája jelenti a természetvédelmi értékek védelmét.
De ezek a tevékenységek a legtöbb esetben koordinálatlanul történnek, ökorégió-léptékű hatékonyságuk nehezen mérhető, és korántsem biztos, hogy hosszú távon elegendőek a sokféleség megőrzését szem előtt tartó fenntarthatósági célok – például a biológiai sokféleségről szóló Convention on Biological Diversity 2019-es egyezmény – eléréséhez – olvasható az ELKH oldalán.