Az ausztrál Science Alert tudományos portál cikke szerint tudósok 1291 ásítást elemeztek, az ásítók 55 emlős- és 46 madárfaj egyedei voltak, és az anyagot végtelen türelemmel gyűjtötték be – írja a VG.
Bár a tanulmányban nem szerepel, hogy munka során a kutatók hányat ásítottak (bár volt köztük, aki megemlítette, ennyi ásítást látva immunissá vált), az az evolúciós minta világosan kirajzolódott, hogy
minél nagyobb lett az agy mérete és a neuronok száma, annál hosszabb lett átlagosan az ásítás.
Az ásítás eredete pedig legalábbis a madarak és az emlősök közös őséig vezethető vissza, de lehet hogy még messzebbre:
legalább több százmillió évről beszélünk.
Az összefüggés az ásítás hossza és az idegsejtek száma közt a kutatás szerint még akkor is kirajzolódik, ha a testmérettel kiigazítják az adatokat, azaz az előbbi a meghatározó. Kiderült az is, hogy az emlősök hosszabban ásítanak a madaraknál.
A kutatók szerint az adatok azt a korábbi hipotézist látszanak alátámasztani, hogy az ásítás – az állkapocs kifeszített kitárása egyidejű mély belélegzéssel – arra szolgálhat, hogy hűtse az agyat az odaáramló artériás véren keresztül.
Az agy hőmérsékletét részben a neuronok metabolikus hőtermelése határozza meg, ez okozhatja, hogy a nagyobb és komplexebb aggyal rendelkező gerincesek erőteljesebb és hosszabb ásítással érhetik el a kellő eredményt. A madaraknak a hőszabályozásra egyéb „felszerelésük” is van, mint a csőrük, ezért nekik a rövid ásítás is elegendő – olvasható.
„Zavarba ejtő” eseteket is találtak ugyanakkor: a csupasz földikutya például ugyanolyan hosszan ásít – átlagban 4,13 másodpercig –, mint a háromszázszor nagyobb agyú jaguár. Erről a rágcsálóról azonban tudvalevő, hogy nincsenek izzadságmirigyei. Ugyanakkor további kutatásra ajánlották a tanulmány szerzői, hogy ezeknél az élőlényeknél „társasági” szerepe is lehet az ásításnak.
Azt, hogy az ember az ásításrekorder, egy korábbi, 2016-os tanulmányból ismert, igaz, hogy ezt a kutatást kisebb mintán végezték: 24 faj 205 ásítását vizsgálták meg. Az embereknek egészen 6,5 másodpercre futotta – persze csak átlagban.
Megjegyzendő az is, hogy
az újabb kutatás az ásítás hosszának összefüggését az agymérettel kapcsolatban tárta fel, és nem az intelligenciával.
Ettől azonban aki hosszan és sokat ásít, még lehet nagyon okos.