Két éve a Bakonyban található Iharkúton bukkantak páncélos dinoszauruszok csontvázaira a kutatók: ezen csontvázak helyzete arra utalt, hogy kisebb csoportokban élhettek együtt az egyedek. A korábbi teóriák szerint ezek az állatok a növényevő dinoszauruszoktól eltérően inkább a magányos életet kedvelték: egy-kettőnél több csontváz nem nagyon fordult elő korábban egy területen.
Különleges lelet
"Éreztük, hogy különleges dologra bukkantunk, elkezdtük tanulmányozni az ehhez a dinoszauruszcsoporthoz tartozó összes leletanyagot a világban. Azt találtuk, hogy uralkodóan különálló csontvázakat találunk, de van néhány lelőhely, például Mongóliában és Amerikában, ahol egynél több egyed maradványaira bukkantak ugyanazon a lelőhelyen" - mondta Botfalvai Gábor, a Magyar Természettudományi Múzeum és az ELTE TTK őslénytani tanszékének tudományos munkatársa az InfoRádiónak.
Nem a véletlen műve
A két éve megtalált állatokról tudják, hogy egy vihart követően veszíthették életüket: lehetséges tehát olyan teória is, hogy az ezt követő áradás mosta egy helyre a tetemeket, de Botfalvai Gábor szerint annak nagyon kicsi a valószínűsége, hogy ennyi, ugyanabba a fajba tartozó dinoszaurusz teteme így került volna egymástól mindössze pár méteres távolságra.
"A világból ismert más páncélos dinoszaurusz-leletanyagok nem áradási eseményhez köthető lelőhelyekről származnak, hanem nagyobb aszályos időszakokat követő, nagy mortalitással jellemezhető időszakokból származnak" - fogalmazott a szakértő. A nagyvilágból ismert más példák tehát a magányos életvitelre utalnak, a magyar leletek szerint azonban Iharkút környékén mégsem így éltek a páncélos dinoszauruszok.
Csoportban éri meg
A további vizsgálódások során egy mai ökológiai megfigyelést próbáltak átültetni a dinoszauruszok korába. Eszerint a sík, nyílt terepen inkább hajlamosak az állatok csoportokban élni, mint erdőkben: ennek oka az, hogy
a rájuk leselkedő ragadozók ellen fajtársaik mögött jobban el tudnak bújni, ha sokan vannak,
így érdekük, hogy síkságon ne magányosan éljenek, míg erdős területen nincs ilyen nyomás. A csoportos életformának így bár vannak hátrányai - hiszen kevesebb élelem jut, könnyebb a paraziták és fertőzések átadása -, a ragadozók elleni védekezésben akkora előny jelent mindez, hogy inkább ezt választották. Iharkút ugyanakkor nem kietlen síkság, mégis csoportban maradtak a páncélos testűek. Botfalvai Gábor szerint ezt az magyarázhatja csak, hogy mindig az egyén helyzete határozza meg, éppen melyik életforma az előnyösebb.
"Egy éve az emberek is nagyobb csoportokban éltek, koncertekre jártak, aztán jött ez a vírus, és most mindenki próbál távolságot tartani"
– fejtette ki a szakértő.
"Ugyanez, csak sokkal hosszabb léptékben figyelhető meg az állatok életmódjában is" - fogalmazott. A kutatók azóta már publikálták is eredményeiket a témában.