Az állatövi fény kedvező körülmények esetén a sötét égbolton, az ekliptika és a horizont metszéspontja felett piramisszerű, az ekliptikához képest szimmetrikus, halvány foltként figyelhető meg. Fényessége a Nap iránya felé erősödik, ellenkező irányban gyengül. Amint a Nap mélyebbre száll a horizont alá, vele együtt megy lefelé az állatövi fény is (vagy fordítva, együtt emelkednek).
Az állatövi fény megfigyelésére az egyenlítő környéki területek a legalkalmasabbak, mert ott az ekliptika horizonttal bezárt szöge az év minden napján igen nagy, gyakran megközelíti a merőlegest.
A mérsékelt övi területekről februárban és márciusban napnyugta után, illetve szeptemberben és októberben napkelte előtt lehet látni.
Alább egy fotó Salgótarjánból 2020. márciusából, majd egy 2017-es panoráma Ausztráliából.