"Éppen csak feketelyuk-párokat kerestünk, a válogatás közben azonban rábukkantunk erre a bámulatos rendszerre" - mesélte Ryan Pfeifle, a virginiai George Mason Egyetem kutatója. A szakértő hangsúlyozta: ez a valaha talált leghatározottabb bizonyíték arra, hogy létezik ilyen szupernagy tömegű, aktívan táplálkozó fekete lyukak alkotta hármas rendszer.
A rendszer, amely az SDSS J0849+1114 nevet kapta, a Földtől egymilliárd fényévnyi távolságra van.
Ennek a nagyon ritka feketelyuk-hármasnak a felfedezéséhez földi és űrteleszkópok adatainak összegzésére volt szükség.
A munkában részt vett az Új-Mexikóban lévő Sloan Digital Sky Survey (SDSS) teleszkóp, amely elsőként észlete a SDSS J0849+1114 rendszert, továbbá a NASA széles látószögű infravörös kutatóműholdja, a Chandra röntgencsillagászati műhold, a Large Binocular Telescope és az 550 kilométeres magasságban keringő NuSTAR (Nuclear Spectroscopic Telescope Array).
"Ezeknek a főbb obszervatóriumoknak a közreműködésével a feketelyuk-hármasok azonosításának új módját fedeztük fel. Mindegyik teleszkóp más módon ad információt arról, mi zajlik ezekben a rendszerekben" - mondta Pfeifle.
"A fekete lyukak kettős és hármas rendszere rendkívül ritka, de ezek a rendszerek valójában természetes következményei a galaxisok összeolvadásának.
Véleményünk szerint ez a galaxisok növekedésének és alakulásának módja" - fejtette ki Shobita Satyapal, a Pfeifle munkatársa.
Számítógépes szimulációk szerint az összeütköző galaxisokban lévő szupernagy tömegű feketelyuk-párok 16 százaléka kapcsolatba kerül egy harmadik szupernagy tömegű fekete lyukkal az összeolvadást megelőzően.