Az űrkutatásban az emberiség következő mérföldköve az emberes Mars-utazás lehet – fogalmazott az InfoRádió Aréna című műsorában Kiss L. László Széchenyi-díjas fizikus.
"Harminc év távolságban lebeg előttünk az emberes Mars-utazás. Nagyon nehéz, nagy költségekkel jár, és kevés hasznot vár az ember tőle, de igen nagy a presztízsértéke.
Most azt mondjuk, hogy két égitestes civilizáció az emberiség, akkor meg azt fogjuk tudni mondani, hogy két bolygós.
Minőségileg azért különbözik. Az emberes Mars-utazás biztos, hogy történelmi pillanat lesz, ha ez egyszer bekövetkezik" – húzta alá az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontjának főigazgatója.
A fizikus arról is beszélt, hogy a Marsig vezető út során, ahogyan úgy általában a Naprendszer meghódítása esetében is
a legnagyobb kihívás: az energia.
"Nagyon kellene a fúziós energiatermelés – emelte ki, hozzátéve: – a klasszikus kémiai reakciókon alapuló rakétatechnika nagyon korlátozott képességű. Voltak új technikák, technológiák az elmúlt évtizedekben, mint például az ionajtóművek, amik megint csak kis gyorsításokat tesznek lehetővé, de nagy tömegek megmozgatásához sokkal több energia lenne szükséges. Az áttörésben, lehetne mondani, hogy Föld körül keringő gyárakban kifejlesztett űreszközök, űrrakéták is már sokat segítenének. Hogy nem a Földről kellene indítani a dolgokat."
A főigazgató azt is elárulta, melyek az űrkutatás legfontosabb kérdései: "Az egyik mindenképpen az, hogy egyedül vagyunk-e világegyetemben? Illetve ennek egy módosítása, hogy hol van rajtunk kívül értelmes civilizáció? Van-e, és ha igen, akkor hol van? A másik témakör a 21. században, ami nagyon sokaknak fejtörést okoz, hogy:
miből van a világunk?
A kozmológia és a fizika valamilyen szempontból válságban van 1998 óta, mióta tudjuk, hogy az univerzum mindent átható tágulása nem lassul, nem egyenletes, hanem gyorsul. Valami szétfeszíti az egész univerzumot. Ezt úgy hívjuk, hogy sötét energia, de attól még, hogy nevet adunk neki, még semmit nem tudunk róla. És van még a sötét anyag is, ami gravitál, tehát tömegvonzást gyakorol, de nem látjuk. Ez a kettő összetevő, ami az univerzum össze energia- és tömegsűrűségének 95 százalékát kiadja, hogy ez micsoda?" – fogalmazott.
Kiss L. László hozzátette: a válaszokhoz az űrcsillagászat adhat fontos információkat.
Remény
A szakember úgy véli, az 50 évvel ezelőtti Holdra szállás a reményt adta meg az emberiség számára, hogy az emberek el tudják hagyni a Földet.
"A Hold-utazás megvalósulása alapvetően a reményt adta meg nekünk,
hogy el tudjuk hagyni ezt az égitestet, amennyiben szükséges. Hogy ki tudunk lépni a bolygóközi térbe, egyszer talán még a csillagközi térbe is. (…) Az életünket akkor érezhetjük igazán élhetőnek, hogyha vannak kitűzhető célok, amik aztán elérhetőnek bizonyulnak. Például a Holdnak az elérése egy olyan kozmikus cél, amit végül képesek voltunk elérni. És, hogyha már egyszer sikerült, akkor sikerülhet még egyszer" – fogalmazott.
Kiss L. László arról is beszélt, hogy a tudomány számára mit adott az emberes Holdra szállás. "Amit én az egyik legfontosabb fölismerésnek tekintek, az a Hold eredetének megismerése. A Holdról visszahozott kőzeteknek a nagyon finom elemzése alapján tudjuk azt, amit ma a szakma elfogad egyöntetű képként, hogy a Hold valamikor a Föld keletkezése után jött létre. A kirepülő anyagból állt össze. Igazából, amikor odanézünk, akkor nagy részt
a mi Földünk köpenyének anyagát látjuk mindenféle vizes szerkezet nélkül.
Tehet abból a korszakból származó Föld-anyagból áll nagyrészt a Hold, amikor a Földön még nem volt víz" – magyarázta.
A főigazgató arra is kitért az InfoRádió Aréna című műsorában, hogy az amerikai–szovjet versenyfutás hatással volt a Holdra szállásra is. "A Szovjetunió begyorsított a Szputnyikkal, a legelső műholddal, Gagarinnal, a legelső emberes űrutazással, és ez egy akkora arcul csapása volt az amerikaiaknak, amit nem voltak képesek elfogadni. Ez adta az inspirációt a nagyon nagy kockázatokat bevállalni képes politikának is. Ezt követően végül a Szovjetunió az űrversenybe rokkant bele – jegyezte meg Kiss L. László –, ők is megpróbálták elérni azt a szintet, amit az amerikaiak, és ehhez bődületesen nagy költségeket kellett fölvállalniuk. Amikor Ronald Reagan amerikai elnök meghirdette a csillagháborús tervet, amibe ezermilliárdokat kell beleönteni, akkor ezt a szovjetek is megpróbálták utánacsinálni, de belerokkant a gazdaságuk."
Az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti űrversenyt végül a szakértők véleménye döntötte el Amerika javára, tette hozzá.