„A kiállításunk fő célja, hogy egy olyan folyamat állomásait mutassa be, amelyik mindmáig meghatározza az emberiség teljességének létformáját. Ez nem más, mint az élelemtermelés megjelenése, a mezőgazdaság kialakulása, illetve az első, hosszabb ideig egy helyben lakott települések, falvak megjelenése” – fogalmazott a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének munkatársa. Marton Tibor kiemelte: a 7 évvel ezelőtti épületek oszlopszerkezetes, felmenő falú házak, melyek méretükben nem tértek el a maiaktól.
Az ásatások során karámárok-rendszer maradványok is előkerültek, melyekben
juhokat, kecskéket, majd szarvasmarhát és sertést tartottak, de kutyára utaló jelekre is bukkantak a régészek
– tájékoztatott a szakértő. Növényi maradványok ritkán maradnak fenn ezen az éghajlaton, gabonamagvak és hüvelyesek nyomai azonban fellelhetők. Egyes pattintott kőeszközök élén pedig olyan kopásokat találtak, melyek kifejezetten a gabonafélék aratásakor keletkeztek.
A régészek csontvázakat találtak ebből az időből, vagyis a térségben lakók nem égették el halottaikat. A holttesteket zsugorított pozitúrában temették el: oldalra fordították őket és felhúzták kezüket, lábukat. Egyesek szerint ez a magzatpózt hivatott szimbolizálni – magyarázta Marton Tibor.
Az MTA munkatársa elárulta:
leginkább tengeri kagylókból készített ékszereket
– öveket, nyakláncokat és karpereceket – találnak ebből a korból. Ezek nyersanyaga jellemzően a Földközi-tenger környékéről származik, ami hosszútávú cserekapcsolatokat jelez. A kiállításon még átfúrt szarvasszemfogból készült csüngők is láthatók. Fegyverek azonban nem igazán kerültek elő 7 ezer évvel ezelőttről.