Fénysorompóval segítenének a dunavirág nevű kérészfajnak rajzás közben a víz felszíne fölött maradni az ELTE és az MTA kutatói, hogy a védett rovarok ne az aszfaltozott útra rakják le a petéiket.
Jó hír a visszatérésük, de nagy a veszély
Megkezdődött a dunavirág nevű (Ephoron virgo) védett kérészfaj rajzása Magyarországon. A hidak vagy folyópartok világító fényforrásaihoz vonzódó és azok körül órákig rajzó dunavirág egyedek különleges "tánca" ebben az évben meglehetősen korán, már július végén, augusztus elején megindult, és több helyszínről jelentettek látványos kérészrajzást a Dunán, illetve az Ipolyon - olvasható az ELTE honlapján.
A dunavirág egy védett kérészfaj, az 1960-as évek után évtizedekre eltűnt a Dunából a víz szennyezettsége miatt. 2010 utáni visszatérése a vízminőség egyértelmű javulására utal, ám ezzel
egy eddig nem vizsgált összetett ökológiai csapdára is fény derült.
A kérész nőstények a párosodás után úgynevezett kompenzációs repülésbe kezdenek, amelynek során a folyó középvonala felett, a folyásiránnyal szemben repülnek néhány kilométert, mielőtt lerakják petéiket.
Repülésüket a vízről visszavert vízszintesen poláros fény vezérli. Ha útjukat egy híd keresztezi, annak tükörképe eltünteti ezt a folytonos poláros jelet, ezért a kérészek megszakítják kompenzációs repülésüket. Mivel a dunavirág rajzása sötétedés után történik, a hidak és a part közúti lámpái magukhoz vonzzák a kérészeket, ahol azok kifáradva a lámpák alatti aszfalt szállnak le. Ezt tévesen víznek érzékelik a róla visszavert erősen és vízszintesen poláros fény miatt, és
petéiket emiatt nem a vízbe rakják, hanem az aszfaltra, ahol azok kiszáradva elpusztulnak.
A kutatók szerint mivel rajzáskor egy adott helyszínen sok millió egyed lehet érintett, így a természetvédelmi kár hatalmas. Az elpusztult és eltaposott kérészek tetemei gyakran egybefüggő síkos réteget alkotnak, ami közlekedésbiztonsági szempontból is igen balesetveszélyes.
Nem lehet sötétség, más megoldás kell
A probléma megoldására a legkézenfekvőbb megoldás a közvilágítás lekapcsolása lenne a rajzás időszakára, ez azonban forgalmas útszakaszokon újabb közlekedésbiztonsági kockázatot okozna. Alternatív megoldásként az ELTE Természettudományi Kar Biológiai és Fizikai Intézetének, valamint az MTA Duna-kutató Intézetének munkatársai - Kriska György biológus, Egri Ádám biofizikus, Száz Dénes biofizikus, Horváth Gábor biofizikus és Farkas Alexandra környezetkutató - egy olyan fénysorompó kialakításán dolgoznak, amely a kérészeket a víz felszíne fölött tartva megakadályozza, hogy a kérésztömeg a folyót elhagyva a part menti vagy a hídon lévő közlekedési lámpákhoz repüljön.
A fénysorompó számos prototípusának tesztelése azt mutatja, hogy kisebb hidaknál eredményesen működik az elképzelés.
Az első éles fénysorompórendszer kiépítése Tahitótfalunál várható 2019-ben
- olvasható az ELTE honlapján.