Ekta Patek, a Tucsonban lévő Arizonai Egyetem kutatója és csapata eredményeit a The Astrophysical Journal című szaklapban mutatta be.
A csillagászok a Tejútrendszer és más galaxisok össztömegének lehető legpontosabb megmérésének módját keresték. Nem pusztán a galaxisban lévő csillagokról van szó, hiszen a Tejútrendszer tömegének csupán 15 százalékát alkotják a csillagok, 85 százalékát az úgynevezett sötét anyag teszi ki.
A sötét anyag a modern fizika legnagyobb rejtélyei közé tartozik. Az univerzum nagy része ebből a titokzatos anyagból áll, amelyet a kutatóknak még nem sikerült közvetlenül bizonyítaniuk, csak közvetett bizonyítékokat találtak létezésére. Nyilvánvalóan ez az anyag tartja össze a galaxisokat, amelyek forgómozgásuk miatt gyakorlatilag szétrepülnének: plusz tömeget ad nekik.
A sötét anyag valószínűleg ötször gyakoribb, mint a normál anyag, de nem bocsát ki fényt vagy érzékelhető sugárzást, csupán gravitációs hatása észlelhető.
Patel és kollégái a Tejútrendszer 50 úgynevezett szatellitgalaxisa közül kilenc impulzusnyomatékát, más néven perdületét mérték meg. Az impluzusnyomaték a galaxis tömegéből, sebességéből és pályájának középpontjától mért távolságából adódó érték, mely külső behatás nélkül sohasem változik.
A tudósok méréseiket egy átfogó számítógépes modellel kombinálták és ezzel a módszerrel nagy pontossággal meghatározták galaxisunk nehézségi erejét és ezzel tömegét is: eredményeik szerint a Tejútrendszer tömege a Nap tömegének 960 milliárdszorosa. Korábbi becslések 700 milliárd és 2 billió naptömeg közé helyezték ezt az értéket.
Mivel a legtöbb galaxis körül kisebb szatellitgalaxisok keringenek, ez a módszer alkalmas más galaxisok megmérésére is. A módszerrel alátámaszthatók azok a becslések is, melyek szerint az Androméda galaxis, amely a Tejútrendszer felé tart és 4,5 milliárd éven belül össze fog ütközni a Földnek otthont adó galaxissal, nagyobb tömegű, mint a Tejútrendszer.