A műanyag felfedezése a 30-as, 40-es években ugyan új távlatokat nyitott az emberiség előtt, de a következményekkel senki se számolt. Tudósok, és számos civil szervezet évtizedek óta figyelmeztet arra, hogy ezek az anyagok veszélyes környezeti terhelést jelentenek - írja a 24.hu. Egyelőre úgy tűnik, hiába a figyelmeztetés, a közvéleményt nehéz tudományos eredményekkel befolyásolni akkor, ha a másik oldal a mértéktelen fogyasztást kínálja.
Műanyag a természetben
1988-ban egy műanyagokból álló szemétszigetet fedeztek fel a Csendes-óceán északi részén, majd 2017-ben egy másikat az óceán déli területén.
Egyes becslések szerint 2050-re több műanyag szemét lesz tengereinkben, mint hal.
A két szemétsziget területe ma összesen 6 millió négyzetkilométer, ami
1,3-szor méretesebb az Európai Uniónál, 60 Magyarország férne el rajta.
Ezen kívül egyre több hír érkezik a lenyelt műanyagdarabok miatt elpusztult halakról, vízi madarakról és tengeri hüllőkről, emlősökről. Legutóbb egy 10 méter hosszú, hat tonnás bálna pusztulása borzolta a kedélyeket, miután kiderült, halálát 29 kilogrammnyi lenyelt műanyag okozta.
Mikroműanyag, az új veszélyforrás
Azzal, hogy az emberek tengeri élőlényeket fogyasztanak, a mi szervezetünk is bőven tele van műanyaggal, és a csapból folyó víz is világszerte mikroműanyagokkal szennyezett.
Kiderült egy kutatásból is, amelyet az ENSZ egészségügyi szervezete (WHO) kezdeményezett, hogy a palackozott vizek 93 százaléka volt szennyezett műanyaggal. Kilenc ország 19 forrásából származó, 11 különböző márkához tartozó ásványvizét vizsgáltak a kutatók. Kiderült, hogy a palackozott vizek 93 százaléka volt szennyezett műanyaggal.
A WHO jelenlegi álláspontja szerint a műanyagdarabkák fogyasztásának nincs egészségügyi kockázata, de nem tisztázott, hogy milyen hatással vannak az emberi szervezetre.
De hogyan kerül a vízbe?
A rövid válasz sajnos az, hogy az ember a hibás, de van tudományos magyarázat is: "A mikroműanyagok meghatározására ugyan nincs általánosan elfogadott definíció, de a 0,5 mm-nél kisebb részecskéket értjük alatta. Ezek keletkezhetnek az eldobált műanyagok aprózódásával és közvetlenül az emberi tevékenység során is" - mondta a 24.hu-nak Simon Gergely, a Greenpeace közép- és kelet-európai regionális vegyianyag-szakértője.
Hatások-veszélyek
A mikroműanyagokat tehát vízi élőlényeket fogyasztva megesszük, a csapvízzel megisszuk, de hogyan kerül a palackozott vizekbe, arra pontos magyarázat nincs.
"Az ásványvizekben leggyakrabban polipropilént találtak, ebből az anyagból készül a kupak. A mikroműanyagok feltehetően fizikai hatásra, a fel- és/vagy lecsavarásra nyíródnak a palackba.
És hogy nem mindegyik termékben találtak szennyeződést, az arra utal, hogy a jelenség a gyártási technológiától függ" - magyarázza a szakértő.
Tehát ebből az következik, hogy a vízkészleteink tényleg tiszták, a szennyezés a gyártás során keletkezik.
A WHO kutatásában nem vizsgálta Magyarországon a csapvizet, így saját érintettségünkről nincs információnk. De világméretű problémáról van szó, és a Duna mikroműanyag-hozamát ausztriai mérések alapján évi 1500 tonnára becsülik.
A polipropilén jelen tudásunk szerint ártalmatlan, de a vizekbe, és az élőlények szervezetébe is kijuthatnak káros vegyületek a műanyagokból. A Laboratórium.hu cikke szerint ilyenek például a gyártás során használt toxikus vagy hormonháztartást zavaró anyagok, mint a biszfenol-A, ftalátok és polibrómozott-difenil-éter égésgátlók.