Másodpercenként születhet egy új bolygó a világegyetemben. A legnagyobb távcsövekkel ma már a bolygó- és csillagkeletkezés kezdeti szakaszába is bepillanthatunk.
És mi az, amit látunk?
A Magyar Tudományos Akadémia magyarázata szerint a születő bolygórendszerek külső részén egy nagy, ritkás anyagburok helyezkedik el, amelyből a gáz és a por a központ felé, egy lapos korongra hullik. A korong a születő csillagot övezi. A korong belső részéről a csillag anyagot fog be, ez régóta tanulmányozott folyamat.
Azt azonban
eddig nem sikerült pontosan megmérni, hogyan kapja a korong az utánpótlást kívülről,
a külső anyagburokról.
Ennek a beáramlásnak
a mértékét sikerült most első alkalommal pontosan meghatározni:
a behulló anyag mennyisége évi két földtömeg (vagy másképpen Napunk tömegének közel egymilliomod része).
Ez lényegesen több, mint a belső csillag körüli korong anyagának a protocsillagra való hullási üteme - mutatott rá az MTA.
Az úttörő eredményt egy nemzetközi kutatócsoport érte el, magyar kutatók vezetésével.
A magyar szakemberek az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Csillagászati Intézetének munkatársai, a csoportot Kóspál Ágnes vezeti.
„Ez az első olyan mérés, amelynek keretében sikerült kitörésben lévő fiatal csillag esetében pontosan megállapítani a burokról a korongra és a korongról a csillagra történő anyagáramlás közti eltérés mértékét"– mondta az mta.hu-nak Kóspál Ágnes.
A magyar vezetésű nemzetközi csapat a kivételesen jó felbontású és érzékenységű ALMA rádióteleszkóp-rendszernek köszönhetően tehette meg felfedezését.
Az eredmény megszületéséhez szükséges háttértudást jelentős részben az MTA CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetben 2014 októberében indult „Csillagkörüli korongok dinamikája – csillag- és bolygókeletkezés az ALMA-korszakban (LP2014-6)" elnevezésű Lendület-kutatócsoport programja adta.
A fenti kutatás során összeállt, magyar és külföldi szakembereket magába foglaló csapat a jövőben célzottan folytatja a hasonló méréseket.
Kóspál Ágnes ugyanis nemrég az Európai Kutatási Tanács (ERC) nagy presztízsű ösztöndíját is elnyerte, így
hazánk a születő csillagok körüli korongok fizikájának megértése terén a nemzetközi élvonalba kerül.
A kutatócsoport cikke az Astrophysical Journal legutóbbi számában jelent meg.
Az ALMA (Atacama Large Millimeter/Submillimeter Array) rádióantenna-rendszer az Atacama-sivatag 5000 méter magas, száraz vidékén található.
Teljesen kiépített állapotában 66 darab 12 és 7 méter átmérőjű rádiótávcsőből áll majd, ezek nagyobb része már most is a helyén van, és üzemel.
A műszer a 350 mikrométer és 3 milliméter közötti hullámhosszakon vizsgálja az égboltot. Ebben a színképtartományban figyelhetők meg a csillagkeletkezési területek legsűrűbb részei és a fiatal csillagok környezete, melyek a látható tartományban nem észlelhetők.