Az első mamutokból származó DNS-minták körülbelül 45 ezer éves maradványokból kerültek elő, a legfiatalabb mamut DNS-t viszont már mindössze 4300 évvel ezelőtt élt állatokból vonták ki – mondta az ELTE Természettudományi Kar Genetikai Tanszékének adjunktusa.
„Az emberben az a klasszikus kép él, hogy a mamutok a kőkorszakban éltek, és ősemberek rohangáltak körülöttük kőbaltákkal. A 4300 év azonban már annyira közeli időtartomány, hogy ekkor már Mezopotámiában a Gilgamest írták, már városok és a civilizáció egyéb jelei jelen voltak” - tette hozzá Varga Máté.
A szakember elmondta, hogy a mamutok ekkor már nem Szibériában éltek a tundrán, hanem lényegesen északabbra kisebb szigeteken.
„Az egyik ilyen tipikus sziget az Arktikus tengerben a Vrangel-sziget, ahol a mai tudomásunk szerint a legutolsó mamutpopuláció élt” - közölte.
„Az eredményekből kiderül, hogy ezek a 4300 évvel ezelőtt élt mamutok DNS-szekvenciájuk alapján nem örvendhettek kirobbanó egészségnek” - mondta az ELTE Természettudományi Kar Genetikai Tanszékének adjunktusa.
Kifejtette:
rengeteg génjük elromlott, ami a beltenyésztettség egyik hátránya,
így ugyanis egy idő után nincs arra lehetőség, hogy a hibás mutációk kijavítódhassanak.
A szakember példaként említette, hogy nagyon sok szaglóreceptoruk nem működött.
„Ez ugyan első hallásra nem tűnik annyira borzasztónak, de tudni kell, hogy egy ennyire szociális állat esetében nagyon fontos szerepe van a hierarchia betartásában a különböző szaglási ingereknek” - magyarázta.
Hozzátette, hogy láttak olyan mutációkat is bennük, amelyek következtében valószínűleg világosabb lett a szőrük, és vékonyabb is, ezért ezek az állatok valószínűleg eléggé fázhattak.
„Ráadásul ha ezt a mutációt egerekben hoztuk létre, akkor nagyon komoly gyomorproblémákat okoz. Kérdés persze, hogy ez a mamutoknál is gyomorproblémákat okozott-e” - tette hozzá Varga Máté.
„De feltételezhető, hogy emiatt és hasonló mutációk miatt
ezek az állatok eléggé betegek lehettek. Valószínűleg ez is hozzájárulhatott a kipusztulásukhoz”
- hangsúlyozta az ELTE Természettudományi Kar Genetikai Tanszékének adjunktusa.