Miért imádjuk a krimiket? Sherlock Holmes ősatyjától a DNS-vizsgálatig

InfoRádió
2017. január 29. 15:35
Miért számíthatnak nagy nézettségre a bűnügyi hírek, és miért kedveljük a krimit? Hogyan és milyen eszközökkel kezdenek neki a nyomozók egy-egy bűneset feltárásának? Mi terelheti tévútra a nyomozást? Erről is beszélt előadásában Korinek László akadémikus, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának professor emeritusa a Magyar Tudomány ünnepén.

"Olyan ősök leszármazottai vagyunk, akik kíváncsiak voltak, akik tanultak a megfigyelt esetekből, akik számára a kíváncsiság kifizetődő volt" – adott evolúcióbiológiai magyarázatot Korinek László arra, hogy miért érdeklődünk a bűncselekmények iránt.

A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának professor emeritusa a Magyar Tudomány ünnepén tartott előadásában megvilágította, hogy a bűnügyeket tudományos szempontból a kriminalisztika és a kriminológia vizsgálja. A kriminalisztika inkább természettudomány, a nyomok minél precízebb és objektívebb feltárásának, rögzítésének és elemzésének tudománya. A másik szakterület társadalomtudományi jellegű, a cselekmény elkövetéséhez vezető szociológiai és pszichológiai folyamatokkal foglalkozik.

"A kriminalisztikai eljárás logikája a régészetéhez és a belgyógyászatéhoz hasonlít: töredékes adatokból kell egy összetett folyamatról pontos következtetéseket levonni.

Nem véletlen, hogy Sir Arthur Conan Doyle Sherlock Holmes és John Watson figuráját az Edinburgh-i Egyetem híres belgyógyászprofesszoráról, Joseph Bellről mintázta,

csak dramaturgiai okokból két külön szereplő testesíti meg a megfigyelő és a logikus következtetéseket levonó elmét" – mutatott rá az akadémikus.

Elmondta, hogy a nyomozók egy-egy bűncselekmény feltárásánál úgynevezett verziókat alkalmaznak. Például a Teréz körúti robbantás esetén az általános verzió az volt, hogy a cselekmény a járőröző rendőrök ellen irányult, egy részverziója pedig az, hogy személyes bosszú áll-e a robbantás hátterében.

Ami pedig a módszereket illeti: a kriminalisztika négy leggyakrabban használatos eszköze a daktiloszkópia, a vérazonosítás, a bűnügyi fényképezés és a DNS-vizsgálat.

A bőrfodorszálak egyedisége már Kr. e. 200 körül is bizonyítéknak számított Kínában egy betöréses lopás felderítése során. Európában az 1600-as évek végén jelent meg vizsgálati módszerként, és a 19. század végén terjedt el tömegesen. A vérazonosítás 19. század végi, 20. század eleji fejlemény. A fényképezés szerepe a bűncselekmény helyszínének, mint kiindulási pontnak a rögzítése során a legfontosabb – magyarázta Korinek László.

Tévedtek a móri mészárost felismerni vélő tanúk

Döntő fordulatot azonban az 1980-as évektől a DNS-azonosítás hozott a kriminalisztikában. 1992 óta elemzik újra az USA-ban elkövetett bűncselekmények biológiai mintáit a Project Innocence szakértői. A vizsgálatok nyomán kiderült, hogy az amerikai igazságszolgáltatási eljárások során

az utóbbi évtizedekben 344 embert ítéltek el ártatlanul, többeket közülük ki is végeztek

– jelezte a professzor.

Korinek László emlékeztetett arra, hogy az utóbbi években elkövetett egyik legsúlyosabb hazai bűncselekmény, a nyolc ember halálához vezető móri bankrablás valódi elkövetője is talán megúszta volna tettét, ha egy fémdetektoros amatőr hadtörténész meg nem találja az elásott fegyverét.

A nyomozás során azért kell törekedni a lehető legtöbb objektív bizonyíték feltárására, mert a tanúvallomások és a nyomozók által felállított logikai láncok – mint a móri vizsgálat során is – tévútra vezethetnek – hangsúlyozta.